Karácsonyi ebéd – nehézségekkel…

Akt.:
Az ételosztók csapata – jobb szélen Sütő Imre és lánya –, akik kitalálták, megszervezték, finanszírozták és megvalósították az ötletet
Az ételosztók csapata – jobb szélen Sütő Imre és lánya –, akik kitalálták, megszervezték, finanszírozták és megvalósították az ötletet - © Fotó: Kozma István
Miskolc – Egy adag forró gulyás, egy bögre forró tea: volt, akiknek ennyi volt a karácsony.

Egy miskolci vállalkozó elhatározta, az idén nem a családnak vesz ajándékot, hanem ebédet oszt a rászorulóknak karácsony másnapján. Az ötlet szép volt, de akkor még nem gondolta, hogy a megvalósítás ennyire bonyolult lesz. Lapunk is próbált segíteni Sütő Imrének, az Eagle Egg Kft. ügyvezető-tulajdonosának. Először gulyáságyút igyekeztünk keríteni helyben, illetve a Honvédelmi Minisztériumtól, de nem jött össze. Majd konyhát kerestünk, ahol megfőzhetik maguk a hatszáz adagnyi ételt, de nem találtunk. Végül dr. Csiba Gábortól kértünk és kaptunk segítséget, a megyei kórház főigazgatója közbenjárásával a kórház konyháján készült el a gulyás. A Máltai Szeretetszolgálat már a kezdeményezés elején a vállalkozó mellé állt, így úgy tűnt, minden összejön, és december 26-án az Erzsébet téren kioszthatják a meleg ételt. Ám karácsony előtt két nappal kiderült: gondok vannak a területfoglalási engedéllyel. Ennek megoldása Pfliegler Péter alpolgármesternek köszönhető. Végül a több mint hatszáz adag gulyás eljutott oda, ahova Sütő Imre szánta, a rászorulókhoz.

Az ételosztást délre hirdették meg, de már jóval előtte gyülekeztek azok, akik egy tál meleg ételre vágytak. Imre pedig nemcsak a háttérből figyelte az eseményeket, hanem családjával és barátaival magukra vállalták az osztást is. Lánya, Zsuzsa adagolta a gulyást, ha kellett az asztalokhoz is kivitte, és persze nem tudott nemet mondani a repetára sem.

Ajándék gyanánt

Azt kevesen tudták, hogy éppen neki köszönhetik a forró gulyást, ezt a karácsonyi ajándékot. Hiszen – mint Imre elmesélte –, a 17 éves lány nemrég segített egy idős néninek, aki rosszul lett az utcán. „Azután sokáig arról beszélt, hogy milyen jó érzés volt segíteni és tudni, hogy a néninek talán ennek köszönhetően nem esett komolyabb baja. Ezek után megbeszéltem a családommal, hogy az idei karácsonyi ajándék az lenne, hogy megvendégelnénk a rászorulókat egy ebédre. A család természetesen egyetértett, ezek után kezdődhetett a szervezés. Felhívtam néhány barátomat, ők is hozzájárultak az adományhoz” – tudtuk meg az édesapától.

És nem csak adakoztak, ők is hozták családjukat segíteni. Az időseket az asztalokhoz kísérték, kiszolgálták őket, vitték utánuk a forró gulyást. A tízéves Héjjas Gyula éppen egy idős bácsinak segített. A kisfiú boldogan szolgálta ki a rászorulókat. „Jó érzés segíteni, biztos máskor is jövünk” – jegyezte meg.

Arra pedig, hogy máskor is jöjjenek, már most felmerült az igény. Sütő Imrétől már most megkérdezték többen is, szilveszterre tervez-e ételosztást. Ha év végén nem is, de abban biztos volt, hogy nem vár jövő karácsonyig.

Sokan megköszönték

„Köszönöm, nagyon köszönöm” – hálálkodott könnyes szemmel Magdi az ételt osztóknak. Lapunknak pedig elmondta: „Az Észak-Magyarországban olvastam a cikket, onnan tudtam, hogy itt ma ételt osztanak. Egyedül élek, beteg vagyok, nincs segítségem. Az ünnepek alatt ennyi meleg étel jutott nekem.” Azt is megtudtuk, nemcsak a gulyásért és a forró teáért volt hálás, hanem a társaságért is. „Elbeszélgettem a többiekkel, kikapcsolódtam. Meghallgattam az ő panaszaikat, bajaikat. Jólesett nekik, nekem pedig olyan, mintha adtak volna valamit…” – mondta. Majd megjegyezte: „A gulyás nagyon finom volt.”

Támpa László is boldog volt, hogy kapott egy tányér gulyást. A finom leves gőzölgött, miközben elmesélte: „42 évet dolgoztam a vasútnál. Édesanyám meghalt, most egyedül vagyok. A meleg étel jól jön…ha kifizetek mindent, ételre nem sok marad.” Hozzátette: „Nem iszom, nem dohányzom, mégse…”

ÉM-NSZR


Köszönet

Sütő Imre lapunkon keresztül is szeretne köszönetet mondani barátainak, akik segítettek neki: Luhály Ferencnek, Márton Tamásnak, Tóth Zsoltnak, Péderi Magyar Bernadettnek, Kasza Istvánnak, Kovács Péternek, Németh Péternek. Valamint dr. Csiba Gábornak, Pfliegler Péternek és a Bakery Pékségnek. És külön kiemelte Uri Mariannt, lapunk szerkesztőjét, aki nélkül nem valósulhatott volna meg az ételosztás – fogalmazott.








hirdet�s