Kár

Két szűrőn is átment a budapesti olimpiai pályázat, ami nagy szó. Bánhegyi Gábor írása.

Most azonban mégis úgy tűnik, mindenki kihátrál mögüle, aki eddig ott állt. A sportnak elvileg olyannak kellene lennie, hogy ne férkőzhessen oda a politika. Az nyerjen, aki a leggyorsabban fut, a legmesszebbre dob, a legnagyobb súlyt emeli, aki a „leg” a saját területén. Aki évekig készül, naponta gyötri magát, feszegeti a határait, jobb esetben a sportszerűség keretei között teszi ezt, mindezt azért, hogy dicsőséget szerezzen saját magának és azon keresztül a nemzetének. Példaképpé válhasson, megmutathassa egy egész országnak, sikerülhet, ha a képességen, a tehetségen kívül van elszántság, akarat, kitartás, lemondás, mert egy sportolónak abban a néhányszor pár percben kell számot adnia arról a sokévnyi küzdelemről, ami eljuttathatta a világ legnagyobb sportseregszemléjére. Most lett volna esély arra, Magyarország is megmutathassa, van elszántság, hit, akarat arra, mi is rendezhessünk végre egy olimpiát. Rengeteg áldozattal és lemondással jár ugyan, de hazánkat egy időre a világ középpontjába emeli, mutatja erőnket, jelentőségünket.

A politika azonban ebbe is beleszólt, és most úgy tűnik, egy álommal ismét kevesebb lett. Kár.

– Bánhegyi Gábor –








hirdet�s