Kovács Ági a Földesben – Kamaszok a “hétsávoson”

Akt.:
Kovács Ági a Földesben
Kovács Ági a Földesben - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Mondhatni a virtuális tér az életterük. Sokszor magukra hagyatva.

– Én legfeljebb napi egy órát netezek, nem is engednének többet anyáék, s nem jutna időm másra, de persze vannak olyan ismerőseim, akik szinte minden szabadidejükben a neten lógnak. Azt figyeltem meg, hogy főként olyanok, akik nem jeleskednek semmilyen sportágban, illetve akiknek elváltak a szüleik – fogalmazza meg tapasztalatait Bényi Botond (Földes, 8. osztály).

– Én maximum napi fél órát töltök a gép előtt. Meggondolom, hogy mit teszek ki magamról, s ki láthatja, de van olyan csapattársam, aki intim fotókat rakott fel magáról, amin nagyon elcsodálkoztunk, s emiatt el is ítéltük őt. Ő pedig aligha gondolt bele, hogy milyen következményekkel járhat, ami egyszer felkerül, egész életünkben végigkísérhet. Az a furcsa, hogy az édesanyja is fenn van a neten, de őt nem akasztotta ki, valószínűleg nem is érdekli – mondja Erdődi Anna (Földes, 8. osztály).

Vészjelzők

Szerencsére vannak más szülők is. Két anyuka, Szalay Zita és Hatvaniné Vályi Nagy Ágnes, tizenéves gyermekekkel, s ha annyira nem is értenek a digitális kütyükhöz, mint a gyermekeik, annyira azért igen, hogy felismerjék a digitális világban rejlő, kamaszokat fenyegető veszélyeket. Megpróbáltak ellene tenni valamit. Az általuk kigondolt projekthez némi anyagi forrást is szereztek egy pályázaton, s két miskolci iskolában, a Jókai Mór Református Általános Iskolában és a Földes Ferenc Gimnáziumban idén júniusban elindították a programot, amelynek lényege, hogy felhívják a megcélzott korosztály, vagyis a 10-14 évesek, de szüleik és tanáraik figyelmét is a netfüggőség és a nem biztonságos internethasználat veszélyeire. Alternatív informatikaórákat tartottak (az érdeklődő szülőknek is!), online marketinggel foglalkozó szakemberek bevonásával. A meghívott pszichológus arról beszélt a szülőknek, miért játszik olyan fontos szerepet az online térben való jelenlét, és hogyan hat ez a személyiségfejlődésükre.

– Az ezzel párhuzamosan zajló kutatás során azt tapasztaltuk, hogy a szülők technikai tudását egy szakadék választja el a gyerekeikétől. A hátrány ledolgozását e programtól nem lehet várni, de már azt is eredménynek tartjuk, ha sikerül elérni, hogy legalább legyen napi téma otthon a gyerekekkel az internet és a közösségi média, amihez fontos, hogy ők is bővítsék hiányos informatikai ismereteiket, hiszen nehéz arról beszélgetni, amit nem ismerünk. Már az is nagy eredmény, ha nem azt a kérdést tesszük fel, hogy mi volt ma az iskolában (amire borítékolhatóan megkapjuk, hogy „semmi”), hanem például azt, hogy X.Y. ma mit posztolt ki. Úgy vettem észre, hogy a saját lányommal való kapcsolatomat kedvezően befolyásolták a tapasztalatok, s hogy nyíltabban tudunk egymással beszélgetni – mondja Ágnes.

– Kiengedni és magára hagyni egy gyereket a virtuális térben, annyi, mintha a KRESZ ismerete nélkül kitennénk egy hétsávos útra. Az egyik szülő így fogalmazta meg a program lényegét: „Ha a gyerek túl sokat lóg az interneten, nem az a megoldás, hogy feltelepítek a gépre egy olyan programot, ami engem helyettesít” – osztja meg Zita. – A gyerekeket szeretnénk arra megtanítani, hogy felelősen közlekedjenek a digitális térben, a virtuális eszközöket ne a személyes kapcsolattartás helyett, hanem azok kiegészítőjeként használják, és tudják megvédeni saját személyes adataikat, saját személyiségüket vagy akár a titkaikat a neten. Épp ezért igyekeztünk szabadidős programokkal valódi közösségi élmények felé irányítani a diákokat (és közvetve a szülőket), hogy kimozduljanak a gép elől. Jó volt megtapasztalni, hogy az online és off­line programok (lézerharc, kalandpark, korcsolyázás – ez utóbbi még előttünk áll) közül szívesebben választották a „valósat” a gyerekek. Ehhez persze kell, hogy mindig legyen választási lehetőségük.

Neki elhihetik

A program részeként Kovács Ágnes olimpiai úszóbajnokkal találkozhattak a két iskola diákjai tegnap. Ő személyes élményein keresztül, hitelesen tudta átadni tapasztalatát: kell, hogy legyen egy cél, amiért érdemes dolgozni, olykor áldozatok árán is. Az egyik ilyen cél lehet a sport – nem is feltétlenül a versenysport.

– Nem azt mondom, hogy hagyjatok fel a netezéssel, de tegyétek mérlegre, mi az, amiből kimaradtok, mialatt a virtuális térben, céltalanul múlatjátok az időt! – tanácsolta.

ÉM-SZK








hirdet�s