Jön a ragály

Vegyük még a galambtollal, -trottyal ékes tereinket, ahol vígan szaladoznak utódaink.
Meszesán Mária jegyzete

Mert vegyük a Balatont. Vize nyaranta rakva hattyúval, kacsával, ezek ürülékével
és más fajú fürdőzőkkel, de amikor egy szakembert kérdeztem, lát-e ebben veszélyt,
nem válaszolt, jóllehet, előtte mondta el, hogy a vízi szárnyasok pottyantásukkal
is terjesztik a kórt. – Óvni kell tán a magyar tengert a rémhíreszteléstől, nehogy
elmaradjanak a turisták, mert akkor aztán nem lesz miből, különben sincs szezon
– gondoltam.
Vegyük még a galambtollal, -trottyal ékes tereinket, ahol vígan szaladoznak utódaink,
kik apró termetüknél és féktelen kíváncsiságuknál fogva könnyebben belélegezhetik
azt, amit nem kellene, pedig úgy hírlik, e nélkül is hamarabb és betegebben fognak
elpusztulni nagyanyáiknál, mert 0 éves koruktól mikrózva kapják a műkaját, de
nem látnak közelről elég füvet, ezért addig is allergiásak lesznek, amíg meg nem
halnak.

Tartunk a „szupermutáns” kialakulásától, de mások ebből húzhatnak hasznot is,
mert ha – mondjuk – lezuhan egy gép, akkor rögtön műsorra tűznek egy népszerű
csatornán egy légiviharos-eltérítős akciót, az árvizek után meg áradásos katasztrófafilmmel
traktáltak minket. Most jöhet a kiszabadult vírusos kópia, hogy szokjuk. S míg
szurkolunk a vakcinafejlesztőknek, azért tudjuk, a gyógyszeriparnak szintén
nem rossz, ha sokan lázasan köhögünk, fáj a fejünk, a hátunk, puffadós, savas
az emésztésünk. Vagy legalább mindezektől félünk.

Meszesán Mária








hirdet�s