Jöhet a hétköznapi hősiesség

Jöhet a hétköznapi hősiesség
Az első igazi cikk az Északban jelent meg rólam, valamikor 1970 és 73 között – mondta Kropkó Péter világhírű triatlonista.

Október 16-án, vasárnap, hajnali 3 óra 48 perc 41 másodperckor a legtöbb magyar ember az igazak álmát aludta. A kevés éber között volt Kropkó Péter, aki ebben a pillanatban ért célba Hawaii-on, pályafutása utolsó profi versenyén, néhány héttel 42. születésnapja után, a 23. helyen.

– 22 év élményeinek, történéseinek összefoglalása talán egy egész újság is kevés lenne, de próbáljuk meg…

– Lehet, hogy könyvet kellene írni. Már gondoltam rá, de ez még odébb van. Legalább is, hogy ebben a témában írjak. Merthogy egybe már belekezdtem. Hogy miről szól? A sport és az élet párhuzamairól, amit vállalati tréningekhez fognak felhasználni, és azt tartalmazza, hogy a hétköznapi életben rendelkezésre álló tényezőket hogyan célszerű felhasználni, tervezni, hogy jó eredményeket érjünk el.

– Ahogy ez Kropkó Péternek a sportban sikerült. De ez nem ment egyik napról a másikra.

– Amikor 1984-ben Szolnokon az első triatlonos versenyen rajthoz álltam, – ahol még kajakozás is szerepelt a versenyszámok között – volt egy kis alapom, mert 70 és 78 között úsztam, majd vízilabdáztam, de a mivel a gömbérzékemnél csak a játékintelligenciám volt gyengébb, nem volt nehéz átcsábítani a triatlonosokhoz.

– Jól ott ragadt.

– Mert rögtön az első verseny megfogott. Győzni szerettem volna már Szolnokon is, de csapatban csak a másodikok lettünk, egyéniben pedig az ötödik helyen értem célba. Csodálattal néztem viszont a verseny előtt a profi győrieket, akiknek nem volt egy felesleges mozdulatuk, minden eszköz a rendelkezésükre állt, Favorit versenybiciklijeik voltak, nekem meg csak Szuptnyikom, olyan, amilyenen még a szerszámos táska is rajta volt. De oda lehetett menni hozzájuk, kérdezni lehetett és készségesen válaszoltak. De nem csak ők, hanem később a külföldi versenyeken a többi triatlonos is. Talán azért, mert soha nem az ellenfelet láttuk egymásban, mert nekünk a távot, a körülményeket kell legyőzni elsősorban egy 8-9 órás versenyen.

– A tizenhárom hawaii-i világbajnokság közül valószínűleg az első a legemlékezetesebb.

– 1988-at írtunk, kétféle útlevél létezett még akkor, a kékkel lehetett menni Nyugatra, és az utazáshoz 50 dolláros valutakeretet lehetett igényelni. Én két évi kerettel indultam el, és még ajándékra is futotta… Mondanom sem kell, hogy óriási élmény volt, és hazafelé szorított a szívem, mert úgy gondoltam, hogy talán soha többet nem térek ide vissza. Nem így történt, és bár nem sikerült elérnem, amit szerettem volna, nem lettem világbajnok, de nincs bennem hiányérzet.

– És van-e büszkeségérzet valamivel kapcsolatban?

– Arra vagyok büszke, hogy 36 évig sportoltam, és ez idő alatt maradandó sérülést nem szenvedtem. Nem volt izomszakadásom, nincs izületi problémám. Vallom, hogy nem lehet úgy sportolni, hogy ez ember ne vegye figyelembe a saját teljesítményének korlátait, mert rövid távon lehet cél az eredmény, de hosszú távon az egészség, illetve annak megőrzése kell, hogy legyen a cél.

– Milyen programok szerepelnek a tervei között az elkövetkező hónapokra nézve?

– Például szeretnék a Tiszán kajakozni, elmenni a családdal a a Balatonra nyaralni, mert bármilyen furcsa is, az elmúlt huszonegynéhány évben a leghosszabb idő, amit ott töltöttem az 3 nap volt. Tudom, hogy a jövőben szürkébbek lesznek a napok, nem fognak olyan dolgok megesni velem, mint mondjuk két éve, amikor 41 évesen Japánban Ironman versenyt tudtam nyerni, de nekem most a hétköznapi hősiességeket kell megcéloznom, ami lehet akár az is, hogy gyermekeimet megtanítsam valami olyasmire, amit még nem tudnak.

– És mi lesz a triatlonnal?

– Csak a profi sportpályafutásomnak van vége. Van tennivalóm, mert élettanilag az lenne indokolt, ha annyi ideig tartana a levezetés, amennyit ebben a sportágban eltöltöttem. Jó lenne, ha 36 év múlva is lennének a sportban magamhoz mért sikereim.

Berecz Csaba

Névjegy

Név: Kropkó Péter

Születési idő: 1963. szeptember 1.

Születési hely: Miskolc

Klubja: Team Hangsrohe

Legjobb eredményei: 2xIronman világbajnokság 7. hely (1996, 2000), hosszú távú világbajnokság 7. hely (1998), középtávú Európa-bajnokság 3. hely (1994), duatlon Európa-bajnokság 2. hely (1995), 2xsvájci Ironman-bajnokság 1. (1991, 2001), 3xjapán Ironman bajnokság (1996, 1997, 2004), 4xStrongman Japán 1. hely (1999, 2000, 2001, 2002), hosszútávú országos bajnokság 1. hely (1994), 4xközéptávú országos bajnokság 1. hely (1991, 1997, 1998, 1999), 4xrövid távú ország bajnokság 1. hely (1988, 1990, 1991, 1992), 2xsprinttávú országos bajnokság 1. hely (1989, 1990)








hirdet�s