Jobbra érdemesek

Megnyílt a lehetőség a magyarországi települések számára, pályázhatnak az Európa Kulturális Fővárosa címre. A nyertes 2023-ban kapja meg a jogot, hogy értékeit a világ rá irányuló figyelmének áldásait élvezve megmu­tat­hassa. Bujdos Attila írása.

Először és eddig utoljára 2010-ben volt erre esélyük hazánkbeli városoknak. Új kereteket kapott a képzelőerő, gondoljunk Miskolc esetére. Az önmagára vesztesként, lakóhelyére az örökre a múltba vesző ipar rozsdaövezeteként tekintő közösség elhűlve szembesült az álmodozó bejelentéssel: pályázunk.

Igazi mélységeiben mindmáig feltáratlan, hogy mennyire vált közüggyé maga a pályázat, de a dimenzióváltás lehetősége biztosan része lett a közbeszédnek és a közgondolkodásnak. Feltűnt egy másik horizont, és észre is vettük: már nem csak az számított, hogy kinek hisszük magunkat, de az is, mennyivel jobbra vagyunk érdemesek.

A kérdés, azóta is, hogy képesek vagyunk-e – értékeikre büszke emberekként éppen mi vagyunk-e képesek – beteljesíteni Móricz Zsigmond 1930-as jövendölését: „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város”. Belépünk-e valaha ebbe a jövőbe, vagy szép reményként toljuk magunk előtt, szüntelen. Hiába nem sikerült az akkori pályázat, észrevehetően, letagadhatatlanul itt maradt a közösségben ez a másik, várost szerető viszony.

Nincs olyan törvénye társadalomnak, természetnek, gondolkodásnak és viselkedésnek, ami miatt mindig ugyanannak kellene történnie. Lehet így is: akarni, élni a lehetőséggel, kibontani belőle másikat, emelve a tétet. Most azt tudjuk: Tokaj nevez, lassan egy éve tervezve a pályázatot készül magával húzni az egész történelmi táj­egységet – számukra közösségi ügy tudást, tapasztalatot, nézőpontokat egyesíteni a pályázatban.

A miskolci városháza egy éve lebegtette meg az újrázás lehetőségét, de a bejelentéssel júniusig, az operafesztivál ehhez kellő emelkedettséget kínáló nyitányáig kivárt a polgármester.

Azóta lényegében semmit sem tudni – az érdeklődést a pályázat kiírása utánra ígérték kielégíteni. Most, hogy lehetne mit mondani, maradt a hallgatás. Egyelőre válaszra vár tehát, mivel telt el egy év/fél év a pályázat szempontjából a Mi Városunkban. Ha a színfalak mögötti készülődéssel, akkor kit vontak be az előkészületekbe, és meddig jutottak – mi Miskolc ajánlata. Ha most kezdik, a kérdés ugyanez: kinek az ötlete, segítsége, munkája számít. És hogyan lesz elég tíz hónap rá, hogy Miskolc ajánlatára, ha van/lesz, Miskolc a sajátjaként gondolhasson.

– Bujdos Attila –








hirdet�s