Jó emberek jártak Bőcsön

Akt.:
A Szociális Csomagküldő Mozgalom adományozása Bőcsön
A Szociális Csomagküldő Mozgalom adományozása Bőcsön - © Fotó: Bujdos Tibor
Bőcs – Marika nem is tudja, mi lenne velük, ha nem lennének jószívű emberek.

Marika az udvaron álldogál, és azt figyeli, milyen autó fordult be az utcájukba. Megörül nekünk is, bár nem kimondottan ránk számított. A Szocsoma képviselői ígérték, hogy délelőtt ellátogatnak hozzájuk. Mi az a Szocsoma? Valószínűleg kevesen hallottak még róla. Szociális Csomagküldő Mozgalom. De erről majd később, amikor a mozgalom kitalálója és lelkes vezetője megérkezik. Egyelőre mi vagyunk, és akikhez jöttünk: Budai Endréné Marika, a fiai, és az unokák. Marika egy percig sem engedi, hogy kint várakozzunk mi is a hidegben. A házba invitál bennünket, bár többször is bocsánatot kér, amíg eljutunk a szobáig.

„El akartam tüzelni…”

– Elnézést, de most nincs villanyunk. Gyertyával világítok 4 napja. Tudják, kártyás villanyórám van, és lefogyott róla a pénz. De jobb ez így. Mert az sem lenne jó, ha a hónap végén meg 25 ezer forint lenne a villanyszámla.

Aztán a lakás hőmérséklete miatt aggódik.

– Gondoltam, begyújtok, de lyukas mind a két kályhám. Tele lesz füsttel a lakás. A lyukat hamuval szoktam betakarni, vagy sárral betapasztani. De nincs itt olyan nagyon hideg – próbálja jobbnak feltüntetni a helyzetet, mint amilyen valójában.

Kabátban ülünk le beszélgetni. Marika szívesen mesél, elsőként Anikót dicséri, a Szocsoma vezetőjét.

– Ő hozta ezt a műanyagot – a padlóra terített, hullámzó linóleumot mutatja. – Meg ezeket a takarókat itt – simítja végig kezét az ágyon heverő meleg plédeken. Aztán ezt a mackónadrágot – most már saját ruházatát vizsgálgatja. – És ezt a csizmát is.

Előhúzza az ágy alól régi csizmáját. Mutatja, milyen vékony a talpa és lyukas a sarka. Zsebéből gyógyszert vesz elő, fájdalomcsillapító. Ezt is Anikónak köszönheti. Fejfájásra, hasfájásra kiváló.

Megakad a szemünk a szekrény leszakadt ajtaján.

– Én szereltem le, mert el akartam tüzelni. Nem volt már fám, de aztán sajnáltam. Tegyem tűzre a szekrényemet? – kérdezi Marika, mintha maga is teljes képtelenségnek tartaná az ötletet.

Mindenből az olcsót

A családról kérdezzük. Kiderül, hat fia van és egy lánya. És még egy örökbefogadott lánya, a férje első házasságából. Unokák pedig? A kicsik összeszámlálása már nem is olyan könnyű. Kinek mennyi is? Aztán megvan a végeredmény: 8 saját unoka, és a férje lányának van még 8. A házban 4 fiával lakik, a menyével és a 6 hónapos kisunokájával. A férje azonban egy évvel ezelőtt meghalt. Marikának könny szökik a szemébe. Amióta ő nincs, még nagyobb a szegénység. Pedig akkor sem volt könnyű a helyzetük. Marika férje cukorbeteg volt, havi 20 ezer forintot költöttek gyógyszerre. De olykor az is előfordult hogy arra sem jutott pénz.

– Az a baj, hogy nincs munka. Közmunka sincs, a fiúkat is csak 1–2 hónapra veszik föl, de hát az szinte semmi.

Ismét számolgatunk, mennyi pénzből él a 6 felnőtt és a kisbaba. A végeredmény: alig több, mint 100 ezer forint.

– Ha megjön a pénz, veszek 2–3 zsák lisztet, 10 kiló csirkefarhátat vagy szárnyat. Harmadosztályút, de jó az. Beteszem a hűtőbe, aztán ameddig tart, addig tart. Veszek babot, lencsét, borsót, mindenből az olcsót. Szalonnát nem veszek mert az drága, inkább zsírt. Jó nagy fazékkal főzök mindennap. De ma nem főztem semmit, mert Anikó ugyan hozott három napja egy kis lencsét, de már nincs belőle. A legkisebb fiam, Viktor kérdezi néha, „anya, nem csináltál vakarót, kenyér sincs?” Mit tegyek, előfordul, hogy ennyire sem telik.

Marika elkeseredett, reménytelen helyzetükből nem látja a kiutat. Szerinte munka kellene, meg az, hogy szakmát helyben lehessen tanulni. Egy fiának sincs szakmája, mert férjével nem tudták őket iskoláztatni. Miskolcra bejárni drága dolog. Helyben pedig csak eladónak lehet tanulni. Némi reményt azért ad neki, hogy a nyolcadikos Viktor fia elég jó jegyeket szerez az iskolában. És az akarat is megvan benne, rendőr szeretne lenni.

A jótevő

Végre begördül a nagy fehér autó. A Budai család apraja-nagyja az udvarra szalad. Kiss Anikó széles mosollyal száll ki belőle, régi ismerősként ölelik meg egymást Marikával.

Anikó nemcsak a barátnőm, de a bizalmasom és a lelki társam is – mutatja be büszkén Marika segítőjét.

Aztán felpattan a kocsi ajtaja. Zsákok, szatyrok kerülnek elő, sok-sok adományt rejtve. És tüzelő.

– A svábhegyi kertemből van, a decemberi ónos esőben tönkrement fák ágai. Kicsit nyirkos, ki kell szárítani – ad jó tanácsot Anikó. Olyan boldogan veszi elő az újabb és újabb kincseket a kocsiból, mintha karácsony lenne, és mintha ezt a sok-sok ajándékot mind ő kapta volna.

Nem tudunk sokat beszélgetni, de azt megtudjuk, mozgalmának adományozói főleg értelmiségiek, akik megértik, hogy nem lehet családokat ilyen nyomorúságos helyzetben hagyni. Az adományozás mellett ugyanolyan fontos a személyes kapcsolat, tehát hogy az adományozó ismerkedjen meg a rászoruló családdal. Erre egyébként is van igény, de mint Anikó fogalmaz, ehhez azért nagyon nagy humánum kell.

Hegyi Erika


De mi is az a Szocsoma?

A Szociális Csomagküldő Mozgalom a tartós, extra szegénységben, elkülönítő kirekesztettségben élő, főleg vidéki romák sokrétű támogatására létrejött csoport. Létrehozója Kiss Anikó polgárjogi aktivista, képzőművész. Társcsoportok az általa létrehozott Társadalmi falbontó és a Cigánysoron – Cigánysorson nevű csoportok. A Szociális Csomagküldő Mozgalom tagjai közvetlen bevonásával, főképp csomagokat küld azoknak a családoknak, akikkel korábban személyes kapcsolatba került: találkozók, látogatások alkalmával.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s