Virágidő

Engem különösen kedvezően

érint – már, ha ez valakit

érdekel – hogy

virágórát avattak a

Baltazár Dezső téren.

Pontosabban inkább a Hunyadi János

utca már az, a Kollégium

mögött, a Kölcsey Központ,

illetve a hotel mellett. Körülbelül

minden második reggel ott járok el

mellette, s immár nem egy murvamezőn kell

keresztülvágnom, hanem egy jeles objektum

közvetlen szomszédságában.

Azon a helyen állott

Kölcsey egykori

lakóháza is, amelyet az átkosban

szétvárosrendeztek az arra hivatottak,

és, tegyük hozzá, utána pedig

a Lenin-szobor állt ott. Most pedig egy

pázsitba és

virágágyásba ültetett,

élő növényekből kirakott

számlapú napóra. Biztosan

nemcsak én örülök majd annak,

hogy az előrenyújtott karral meredező

Vlagyimir Iljics helyén

végül egy kozmo-kulturális

ihletettségű szimbólum foglalhat

helyet. (Pátoszellenesek nyugodtan

„ugorgyanak” át másik

cikkre…) Nem irodaház, nem újabb

bevközpont és egyéb hasonló

gyönyörűség. Hanem egy

látványos (emlék)mű. (Amelyet

az enyémnél nyilván kifinomultabb

esztétikai érzékkel

megáldott bölcsészhadak minden

bizonnyal szanaszéjjel „giccseznek”

majd.)

Persze korábban arról is volt szó,

hogy egy, Kölcseyre sokkal

közvetlenebbül utaló

emlékmű, vagy akár

emlékház kap helyet azon a

területen. Most azonban

Kölcsey is jól

járt, Kálvin

János is jól járt

(születésének kereken az 500.

évfordulóján avattatott fel a

monumentum), és, hogy virágos

jókedvünk csöppet se lankadjon, a

karnevál is jól jár,

amely az idén jubileumi, negyvenedik, jó

alkalom hát a

vérfrissítésre is – amint

hírlik, Budapest és

Balatonfüred máris

ízelítőt kap Debrecen

színes kompozícióiból.

– Fábián György

–

A

szerző internetes naplója