Jegyzet: Whiskys
Kevés bűnözőről írtak annyit és olyan megbocsátón, mint az Újpest jégkorong csapatának Erdélyből igazolt egykori kapusáról. Robin Hooddal és Rózsa Sándorral került egy lapra, holott a rablások előtt a kedvenc italából bátorságot merítő sportoló sosem akarta a rablott pénzt a szegények között szétosztani. Neki a nagylábon éléshez, a saját szükségleteihez kellett, és amiről kevés szó esett: olykor az erőszaktól sem riadt vissza, bár nem vitte túlzásba, annyi erődemonstrációt vitt a cselekményébe, amennyivel elérhette szándékát. Talán ez volt a titka népszerűségének, de céltudatos egyéniségével, őszinte, mások okulására szolgáló vallomásaival is nagyon sok hívet szerzett magának.
Mindez múlt időben, és nem is kellene már a jelen idejű igéket használni, had haladjon az idő csendben a maga útján. Rabolt, leülte, eltelt 12 év – a börtönben is bizonyított (rabnak is kiváló volt), ennyi. De nem, megy a körülötte a felhajtás, a kedd esti híradók és a szerdai lapok tele lesznek a szabadulása képeivel. És aztán? Jön a celebség? Tényleg szabadul?
