Világnapi

Akt.:
A Fogyatékosságügyi Tárcaközi Bizottság minapi ülésén az államtitkár hangsúlyozta: ne csak egyszeri ünnep legyen, hanem a mindennapjaink részévé váljon a figyelem, a sérült emberekkel való kiemelt törődés. Szalóczi Katalin jegyzete.

Mozgássérült ismerősöm mindennap talál példát a mindennapi akadályokra. Nemrég a szakrendelő emeletéről ételliften hozták le, a parkolóhelyet az udvarukban sem hagyják szabadon… Társa jelentkezne egy autósiskolába, de külön orvosi alkalmasságit kell tennie, ám három hónapja nem is reagál kérelmére az illetékes hatóság… Próbálom kihúzni belőle: azért némi változás csak tapasztalható. Persze, mondja, a legutóbbi felülvizsgálat során száz százalékról visszaminősítették hatvanra azzal a kitétellel, hogy nem is rehabilitálható, foglalkoztatni pedig csak a rokkantsági nyugdíja mellett lehet. Ezzel együtt csökkentették a rokkantságiját is, ezzel évi hatvanezret húztak ki a zsebéből…

Lehet méltányolni, hogy az említett bizottsági ülésen szó volt annak lehetőségéről is, a közeljövőben minimumfeltételként jelenjen meg az akadálymentesítés az uniós fejlesztésekben. Csakhogy emlékezhetünk: az akadálymentesítésre vonatkozó jogszabályból három éve törölték a határidőt. Magyarországon.

– Szalóczi Katalin –