Vicces

Akt.:
Őszinte pillanatában meséli a tanár: hatalmas a tananyag, amit le kell tolni a gyerekek torkán, pendrive-nak érzi magát, elveszőben a tanítás, a rácsodálkozás varázsa, leadja az anyagot, a szünetben feltöltődés helyett portfóliózik... Bánhegyi Gábor jegyzete.

Szembesül azzal, a tegnapi szabály már megváltozott, de holnapra lehet, a mai is meg fog, merjen-e sztrájkolni vagy ne, fognak-e fényképezni akkor és azt ki nézi meg, kockás ing vagy sima, letelik a szünet, megy vissza adathordozni, már fegyelmezni sincs ereje, darálja az anyagot.

Őszinte pillanatában meséli a diák: elveszett a tanulás varázsa, a tanárok bejönnek az órára, ledarálják az anyagot, mintha nem is érdekelné őket, nincs idő a kérdésekre, lassabban haladók felzárkózására, nagy az anyag, haladni kell, van, aki feladja és mással szórakozik, de a tanár már nem is fegyelmez, nincs rá idő. Ő még szerencsés, mert egyszerre három osztály is tud a tornateremben megfelelni a mindennapos testnevelésnek, de a testvére olyan suliba jár, ahol más lehetőség híján a folyosón ugrándoznak. Van olyan napja, amikor kilenc órája van, ha még sportolni is akar, akkor este hétre ér haza és azt várják el tőle, hogy még tanuljon is, mert ez az érdeke.

Állítólag van, aki ezt viccesnek tartja.

– Bánhegyi Gábor –








hirdetés