Jegyzet: Utolsó hét

Jegyzet: Utolsó hét
Jegyzet: Utolsó hét
Amikor eljött a június, engem már nem lehetett rávenni a tanulásra. Amikor a tábla sarkában ott cikáztak a színes betűk, minden nap eggyel több, az én fejem már nem fogadott be semmi kötelezőt. Hegyi Erika jegyzete.

Hiába, amikor az osztályterem nyitott ablakán betáncolt a nyár illata, a könyveim maguktól becsukódtak. Pedig az utolsó héten még javító dolgozatokat írtunk, küzdöttünk a legutolsó témazáróval, még lehetett felelni az ötösért, előadást tartani kisötösért, de ezek a napok már nem voltak jók semmire, jobban jártam volna, ha beteget jelentek erre a pár napra.

Rég voltam iskolás, de amikor eljön a nyár, most is rám tör az utolsó hét érzése. Most persze már nem lehet lazítani, sőt, ha a kollégák szabadságra mennek, még nagyobb lesz a hajtás. Cserébe persze én is kapok szabadságot, igaz nem olyan sokat, mint annak idején.

Amikor még iskolás voltam, az utolsó héten már a nyári programok jártak a fejemben. Az iskolai tábor, a nyári napközi, a balatoni nyaralás, az anyukán vállalati beutalója és két-három hét a nagymamánál. Ma vigyáznom kell, melyik gyereket kérdezem meg a nyári programjáról, mert nem biztos, hogy lesz neki olyan. Lehet, hogy csak a panel árnyékában lődörög majd naphosszat, lehet, hogy keményen kell dolgoznia a megélhetésért, és lehet, hogy a forró napok legizgalmasabb eseménye az lesz, hogy elmegy az ételhordóval az ingyen ebédért. Vigyáznom kell, melyik gyereket kérdezem meg, mert van, aki annyi nyaralást sorol majd föl, hogy hirtelen össze se tudom számolni. Drága ételek várják az éttermekben, hatalmas fagyikelyhek a tengerparton, és annyi utazás meg szórakozás, hogy az élmény kitart egészen a következő tanév végéig. Nyár ez is, és nyár az is. Nem nyárból van kétféle, hanem gyerekből.

Hegyi Erika

Címkék: , , ,







hirdetés








hirdet�s