Jegyzet: Ünnepelt

A miskolci Erzsébet tér
A miskolci Erzsébet tér
Jelzem, ígértek jövőt akkor is, volt, aki elhitte, mások meg nem, és valójában nem is számított. Bujdos Attila írása

Ma van Miskolc napja. Isten éltesse az ünnepeltet!

Azzal a lendülettel, amellyel a jókat kívánjuk, azt is megkérdezhetnénk: mit és miért ünnepelünk. Van-e okunk rá? Szerintem méltó ünnepi gesztus, időt szakítanunk a kérdezésre, ha nem kötelező, még akkor is.

Tudjuk, a Mi Városunknak gazdag a történelme – emberöltők óta bizonyítja, hogy lakható ez a környék -, és tapasztaljuk, van jelene. Hogy ez pont most milyen? Biztosan jártak ennél rosszabb esztendők. De van, hogy nem csak rajtunk múlik. Van, amikor nem számít az igyekezet. Amikor nemcsak az számít. A történelembe vetve például, egy település megmaradásának a puszta ténye is eredmény, bonthatjuk a bort az évfordulón.

És akkor: még mindig a máról. Nem merném azt állítani, hogy a miskolciság jellemzője lenne a várakozás élménye, de egyre inkább azt veszem észre, hogy az örökké a jövő kapujában ácsorgók egyre többen a múltban vélik megtalálni a távlatot. Hogy jó volt akkor a pezsgés, jó volt akkor a minden – a hetvenes-nyolcvanas évek: maga az aranykor. Jó volt, tényleg. Jelzem, ígértek jövőt akkor is, volt, aki elhitte, mások meg nem, és valójában nem is számított: belakni a jelent – kitöltötte az is az életet, összefűzte a napokat. Nyilván ára volt, és az ilyen számlát jó sokáig fizeti az ember. Hogy most éppen van-e kilátásunk bármilyen jövőre, őszintén fogalmam sincs: megoldandó feladatokról hallani, látni elfoglalt embereket, de hogy mi sül ki ebből, más lesz-e a holnap, mint a ma, s hogy mi által – ez valahogyan nem központi téma. Hihetjük akár: átmenet, és van logikája, szabálya. Törvényszerűsége. Ha kommunikációs stratégiája nincs is.

Ha nem a konkrét, mondatokká formálható lehetőségeinket ünnepeljük, akkor mit? Gondolom, a városi létet magát – hogy ez valami tetten érhető minőség lenne, egyáltalán: minőség, kínálat, hogy itt élnünk, az mindennél másabb. Hogy ez a hely szerethetőbb, fakuló emlékeink, pusztuló javaink, az enyészet reménytelensége árnyékában, a bumfordi megoldások, és persze, a mindenkori aktuális iparkodások mellett, amelyek hol az azonosulás, hol a lázadás lehetőségét kínálják. Hol sodornak, hol taszítanak. Hogy ez személyes viszony, és a személyes viszonyok sokféleségéből, belőlünk, lakóiból teremtődik meg maga a város. Ahogyan érzünk iránta, ebben most nem a ráció a hangsúlyos, ez érzelmi kötelék – egy messziről jött ember, aki eltöltött közöttünk egy kis időt, azt mondta például: sehol nem szeretik úgy a városukat, mint mi a miénket. És ez akkor sem változik, ha nem képes marasztalni, amikor a konok kitartás teljességgel ésszerűtlen – szóval, távolból is szerethető. De biztosan jobb, meghitt közelségből. Ha találunk rá okot, mint most az ünnepre.

– Bujdos Attila – 


Miskolc Város Napja – Párok, képregények és törzsi ritmusok

Miskolc – Egész estés programmal várja az érdeklődőket a Miskolci Galéria a város napján, május 11-én.

Pár perces forgalomkorlátozások május 11-én, Miskolc Város Napján

Miskolc – 2012. május 11-én Miskolc Város Napja alkalmából utcai váltófutás lesz 12:00-13:00 között a Kazinczy u. – Szemere u. – Görgey u. – Szigligeti tér útvonalon, ezért az ott közlekedő autóbuszok, valamint a Villanyrendőr megállóhelyen a villamosok pár perces megállítására kell számítani.

Miskolc két napig ünnepel – a városnapi programok

Miskolc – Városnapot ünnepel Miskolc pénteken: családi programok, filmfesztivál, kiállítások…








hirdet�s