Teret a víznek!

Akt.:
Teret a víznek!
Mások bántják, én nem köpködöm a vizet! – mondja egy folyó menti tanya gazdája. Neki éppen hasznára van. Szalóczi Katalin jegyzete.

Az elmúlt évtizedekben az árvízszintek jelentősen megemelkedtek, egyrészt az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, másrészt a meder vízszállító képességének csökkenése, valamint a vízgyűjtőn történt emberi beavatkozások következtében. Márpedig a gátakat és a töltéseket nem lehet az égig emelni.

Az utóbbi évek szélsőséges időjárása, az azzal járó árvizek, belvizek arra hívják fel a figyelmet, hogy valami nem jó az eddigi vízgazdálkodásban. Határa van a vízzel való küzdésnek, ugyanakkor teret kell biztosítani a víznek, és lehetőleg minél nagyobb mértékben visszatartani. Született is erre egy kormányprogram. Csakhogy ezzel párhuzamban megszületett a föld alapú támogatás, s a kapzsi ember élt a lehetőséggel, beszántotta a természet adta legelőt (ami a víztől volt jó kövér). Elfoglalta az árteret, még építkezett is rá, védelemül gátakat épített, azóta azon csodálkozik, hogy azok nemcsak egyik irányból tartják vissza a vizet, hanem a másikból is.

Emberünk nem köpködi a vizet. Igaz, nem is a pénzt isteníti, hanem a természetet. És ahhoz igazodik.

– Szalóczi Katalin –








hirdetés