Szilvás gombóc

Imádom a húslevest, és a hétvégére ezt rendeltem. Kimentem a piacra, gondoltam, hogy pár perc alatt beszerzem a hozzá nélkülözhetetlenül szükséges alapanyagot, aztán jöhet a tisztítás, csúnya szóval a pucolás. Kolodzey Tamás írása.

A gondolák között sétálva azonban, népies kifejezéssel élve, dobtam egy hátast. Nem a tyúkkal volt gondom, a kétlábú árával tisztában voltam, a zöldségekre írt számok azonban, hogy az ökölvívásban használatos szót használjam, egyszerűen kiütöttek. Ezerötszáz forint a gyökér, ötszáz a répa, kétszázötven a zeller, kétszáz a karalábé, majd’ hatszáz a kelkáposzta, négyszáz a karfiol, és akkor hol vannak még a fűszerek, no meg a töltelék, hiszen nélküle nem tudom elképzelni a húslevest.

Osztottam, szoroztam, közben kicsit megszédülve szidtam az időjárást, ostoroztam a hosszú hőséget, magamban elénekeltem Kovács Kati slágerét (Add már uram az esőt), aztán felcsillant a szemem. Ugyanis megláttam a szilva árát: kétszáz és mézédes, mert bevallom, hogy kisírtam egy kis kóstolót. Nyomban rájöttem, hogy nem is akarok húslevest enni ötezerért, hiszen halálra majszolhatom magam az olcsó, finom és egyszerűen elkészíthető szilvás gombóccal. Fél kiló gyümölcs, kis krumpli, liszt, prézli, fahéj, meg porcukor úgyis adódik valahol a szekrény mélyén, mindez pár százasért. Szóval háziasszonyok figyelem: vegyék elő a tarsolyukból a lánykorukban tanultakat, legyenek ötletesek, mint hajdanán, amikor sok mindent nem tudtak megvenni, és főleg számoljanak.

Kolodzey Tamás