Megjegyezte: egyébként a keretszámok és a tandíjfizetés új rendszere a jelenlegi hallgatókat már nem, csak az eztán felvételizőket érinti. Cáfolta, hogy nem kérték ki a véleményüket, ám miképp a jó jéghokizó, aki nem oda korizik, ahol a korong van, hanem ahol lesz, a kormány sem a jelenlegi igények, hanem a jövő munkaerőpiaci szükségletei alapján hozta meg döntését – igaz, sietősen. Leszögezte: a jövő a mérnöki társadalom, az informatikusok kezében van, ezért terelik e felé a fiatalokat.
Nincs még két hete, amikor e rádió egy másik adásában egy botanikus-néprajzkutató épp az ellenkezőjéről szólt: minél gyorsabban fejlesztjük azt a technikát, amellyel az ember a leghatékonyabban tudja a maga számára kihasználni a természeti erőforrásokat, annál inkább felgyorsítjuk a fenntarthatatlanság folyamatát. Ha volna időnk utolérni saját technikánkat, azzal érhetnénk utol magunkat, a technikák bölcs használatát. (A lassítás pedig nem a plolitikai hatalmaktól remélhető.)
Ellenvéleményük tehát nem csak a hallgatóknak van. S akinek van, korántsem biztos, hogy saját magáért aggódik.