Régi csibészek

Akt.:
Régi csibészek
Még tíz óra sincs, és már olvadozik az aszfalt a melegtől. A Széchenyi utcán sétálók menekülnek a napos Forintról az árnyékos oldalra. Az idáig csaknem üres 107-es Csemege kávézó secperc alatt megtelik. Pontosan gyűlnek a régi csibészek. Ha esik, ha fúj, elmaradhatatlan a tízórás feketézés. Kereskedők, iparosok, vállalkozók, magánzók, gyermekkori barátok, városi vagányok, közismert öregfiúk: Miskolc aranyifjúsága e helyen randevúzik. Nincs névsorolvasás, csak baráti pacsizás. Szántó István jegyzete.

Itt van Szegedi Misi lakatosmester, kék vasboltos köpenyét a hóna alá gyűri. Jön Tóth Pista, a fűszeres, Gácsi Dezső, Székely Béla, Tóth Gyuri, az optikus, Paulovics Guszti, a rádiós, Bérces Laci bácsi, a táskás, Csonka Gyuri, a cipőkereskedő, Várnai Laci, a sportszerbolt vezetője, Zilahi Feri, a dinnyés, Schmitt Béla, a tengerész, Laksz Laci, a világot látott főúr, Swarcz Tomi és Ágoston Ervin kereskedők, elválaszthatatlan barátok, Fitos Pista, Morvai István, Kublik Tivadar, és ahogyan a filmekben írják, még sokan mások.

Lakatos Misi emlékezik: ez egy olyan baráti kör, amiben az üzlet és a szórakozás egybefolyik. Itt minden megtörténhet.

Téma van dögivel. Ami a városban megesett, azt itt a leghitelesebb forrásból megerősítik. Amiről nem tudnak, az nincs is. Jó a társaság. A fűszeres kezdi. Övé az Áfész Búza téri Paprika csárdája. Büszkélkedik, reggel öttől kilencig, alig négy óra alatt száz liter rövidet adtak el. Napra pontosan jelent, mígnem egyszer csak beüt a krach. A karakán főkapitány a glasznosztyot megelőzve bevezeti a kilenc óráig tartó szeszárusítási tilalmat.

A presszós Olgika nem számol előre, csak striguláz. Ismeri a játékszabályokat. Snóbliznak a fiúk addig, míg meg nem találják az aznapi vesztest. Aki nemcsak kifizeti a teljes fogyasztást, de még a ledorongolást is tűrnie illik. Csupa izgalom, ám sértődés sosincs. Nem is éri meg. Ebbe a körbe nehéz bekerülni, ám annál könnyebb kipottyanni.

Lakatos Misi emlékezik: ez egy olyan baráti kör, amiben az üzlet és a szórakozás egybefolyik. Itt minden megtörténhet. Tóth Pista egy hónapja készül a nagy meccsre a bécsi Práterbe. Utazás előtt viszont valami apró tévedés miatt a rendőrségi fogdán köt ki. Már-már veszni látszik a drága belépőjegy, amikor a Zsolcai kapitányság előtt fékez az Expressz utazási iroda busza.

És mint a mesében, Pistát felültetik a Bécsbe induló buszra, a főkapitány átadja neki a három napra érvényes nyugati útlevelét. Pontosabban nem neki, hanem a barátjának, Paulovics Gusztinak, azzal a kikötéssel, hogy ha a Pista eltévedne a kapitalizmusban, akkor egyikőjük se jöjjön haza.

Később sokszor hallom ezt különböző formában. Pista csak homályosan emlékszik a sztorira. Azt mondja, hogy mióta megműtötték, kitörlődött a múltja. Török professzor megnyugtatta: ne törődjön vele. Csak egyre ügyeljen, kölcsön ne adjon, kérni viszont bármennyit szabad.

A fiúk ebédelni először az Aranycsillagba járnak. Manyika a kedvenc pincérük, úgy kezeli őket, mint a túlkoros napköziseket. Másoknak bögréből csurgatják a levest a tányérba, a csibészek tálból merik. Ha a drága kristálycsillárosban nem elég változatos a menü, továbbállnak. Jó időre a Kossuth szálló lesz a törzshelyük, mígnem kikötnek a Calypsóban. A szisztéma viszont nem változik. Snóblival döntik el, ki állja a számlát.

A csapat fele mára a mennyekben van. A túlélők meg már csak névnapoznak. Azt is egyre ritkábban, vagy csak telefonon. Elfogynak a régi csibészek.

Szántó István








hirdetés