Jegyzet: Ó karácsony!

Karácsony családi körben - illusztráció
Karácsony családi körben - illusztráció - © Fotó: Getty Images
Manapság dúskálunk a szaloncukorban mindenütt. Magunknak merjük tele a szatyrokat, és kilóra vesszük a karácsonyfára való csemegét. És miközben az áruházakban kedvünkre turkálunk, kóstolgatunk, felbátorodva csipegetünk is. Az eldobált vagy visszatekert színes ezüstpapírok bizonyítják, nem akarunk zsákbamacskát venni. Szántó István jegyzete.

A szaloncukor láttán bekebelez, elönt a nosztalgia. Eszem vesztem, elfelejtem, hogy csak egy transzzsíros, pocakdagasztó szénhidrátos falatka csábító köntösben. Már is szállingózik a hó és a cipőmben, a vastag zoknin át is érzem a sáros latyakot. Menthetetlenül nyomulnak, beterítenek a mozgalmas, szürke és színes élőképek a régmúltból. Itt van újra az Ó karácsony. A fát nem vesszük, kapjuk, vagy szerezzük, mint mindenki. Erdész barátunk időben szállítja a havas fenyőt. Pecsétes papírt is kapunk hozzá. Elmondja, hogy a Bükk lábánál minden kocsiba bekukkantanak a rendőrök. Az újság is megírja, nem érdemes illegálisan becserkészni a fenyőt, mert egy speciális folyadékkal lepermetezték a teljes állományt. Ez a vegyszer csodákra képes, szobahőmérsékleten felolvad és rettenetes bűzt árasztva tönkre teheti a szenteste hangulatát. Van, aki elhiszi. Ők csak eladásra mezgerelnek az út menti fenyvesben.

Ajándék. Pontosan tudom, mit szeretnék. Egy zöld postakocsit és egy papundekliből készült várat – leereszthető kapuhíddal – a Gömbös játékboltból. Megkapom mind a kettőt. A villanyvasútért hiába fáj a szívem. A legolcsóbb is hatszáz forint, egy félhavi fizetés.

Cukorból, ha éppen nem hiánycikk, kétfélét találunk a boltokban. A dobozos drága csokist és az enyhén barnásodó, kemény krumplicukorszerűséget. Az utóbbi hosszantartó élvezetet okoz, ez a fogorvosok „kedvence”. Annyira őrzöm az ízét, hogy egyszer leírtam a receptjét is. Bár sosem készítem el, így aztán rojtokat sem vagdosok az el nem készített szaloncukor selyempapírjának végeire.

A Széchenyi úti 52. szám alatti papírboltban pontos lista alapján válogatjuk a színes és fekete-fehér üdvözlőlapokat. Ügyelni kell arra, hogy ki kapjon Jézuskást, ki Télapóst, ki kéményseprőst – pezsgővel vagy visítozó malaccal – meg arra is, kié legyen fényes és kié matt a képeslap. Apám főnökei meg a jó rokonok mindenképpen szépet kapnak. Az adminisztrációnk sosem tökéletes, megesik, hogy néhány felbélyegezett lapot az utolsó napon személyesen csempészek a kihagyhatatlanul fontos emberek postaládájába. Megjegyzem, januárban lapokat leltározunk. Sokat elárul, ha tudjuk, kik azok, akik gondoltak ránk.

Miskolc belvárosának két nagy fája van. Adventkor az egyiket a városháza, a másikat a Centrum Áruház előtt állítják fel. Gáspár Tiborné Olgika, a Centrum Áruház igazgatóhelyettese előre jelzi, hogy mikor emelik be az óriásfenyőt a tűzoltók. Másnap ez az indulókép az újságban. Persze arról sem hallgatunk, hogy jótét lelkek hógolyóval verik le a díszeket és az álcsomagokat. És nagyot búsongunk, amikor megtudjuk, az áruház új tulajdonosai már nem folytatják a karácsonyfa-állítás öröknek hitt hagyományát.

Olyan nincs, hogy valami ne lenne, ami nekünk kell. A boltokban hiába is keresnénk színes fenyőgyertyát, csillagszórót vagy szaloncukor-akasztókat. Ezeket a kellékeket – meg csilingelő csehszlovák díszeket is – az erre szakosodott kapualji árusok varázsolják elénk.

Egyszer aztán Svéda Vladimir, a város egyetlen üvegtechnikusa is kitelepül a villanyrendőr melletti Szinva hídra. Pompázatos, csingilingiket, tesz elénk, sorban állnak az emberek értük. Nem gondoltam volna, hogy ilyenre képes. Bár naponta elmegyek a Szemere utcai pinceműhelye előtt, néhányszor a kíváncsiság be is visz oda, de korábban még ilyen üvegdíszeket sosem láttam. Svéda mester igazi üvegszobrász. Nála gálában állnak az üvegcsövek, amelyeket gázlángon forrósítva megformál. A lombikok, a borlopók mellett már ezüstös és tükrös díszek is készülnek a pincéjében.

Karácsony a szeretet ünnepe és a kereskedelem utolsó esélye az éves bevételi terv teljesítésére. Szerencsére időben kiosztják a KST-pénzt. Aki nem tudná, ez nem más, mint a havi száz-kétszáz forintos levonásokból összegyűlt aranytartalék. A Centrumban a város egyetlen, egyszintes mozgólépcsőjét délutánonként lezárják. Az Orion és a Videoton márkájú színes televíziókat már csak januári előjegyzésre adják. A sárga csempés tévészalon hátsó sötétszobájában állandó a tolongás. A világot látó doboz igazi csoportos ajándék. A családnak. Az igazi meglepetés ezután jön, amikor kiderül, hogy az antennaszerelők már csak januárra vállalnak munkát. Nem szeretnek havas, jeges tetőkön mászkálni.

Mit is hagyhattam ki? Jut eszembe, nincs ételosztás, sorban állás minden sarkon egy tál meleg gulyásért és egy karéj kenyérért. Van szegénység, nyomor, hogyne lenne. Ám talán nem annyira szembetűnő. Vagy az idő múlása jótékony sűrű fátyolként borul már erre is?

– Szántó István –

 








hirdet�s