Jegyzet: No jó, akkor nem kell

Jegyzet: No jó, akkor nem kell
Jópofa bulvárhír, hogy a minap az egyik kassai bankba rablási szándékkal látogató „ügyfél” papírcetlin átnyújtott, pénzt követelő kérését a hidegvérű pénztárosnő úgy hárította el, hogy közölte: tőle ugyan nem kap egy fillért se, sőt a nyomaték kedvéért a cetlit is visszadobta a meghökkent rablónak. Aki dolgavégezetlenül távozva, talán zavarát leplezendő annyit mondott: No jó, akkor nem fogunk kivenni. Pap Gyula jegyzete.

Irigylésre méltó a hidegvér, ami a mindennapi életben is segítségünkre lehet, ha például – igaz, szerény mértékű, ám konstans rezsicsökkentés mellett – az állam akar egyre több pénzt kivenni a zsebünkből. Mondjuk, a horribilis oktatási, tanszerköltségekre vagy a valuta, az üzemanyag tartósan magas árára. Mikor – a hangsúlyozottan alacsony infláció mellett – csak azt vesszük észre a mindennapi kiadásoknál: nem elég, hogy emelkednek az árak, a rendelkezésünkre álló keretösszegért még silányabb minőséget is kapunk.

Igen, ma a 70 grammos szalámik korában jó lenne azt mondani, nem adunk többet, hiába a „revolverezés”. Talán lehet is, egy masszív ülőalkalmatosság, biztos pozíció és golyóálló üveg elég hozzá.

– Pap Gyula – 








hirdetés