Virágok

Virágok
Amióta megjelentek – hogy eme méltán közkedvelt nevükön szólítsam őket – a tavasz hírnökei, Tóni előtt ott hegyelnek az asztalon. Előbb egy csokor nárcisszal érkezett, majd miután azt elérte az ilyenkor szokásos satnyulás, egy csokor tulipánra cserélte. De a szomszédjában barka áll, úgyhogy hiába ülök itt a monitor előtt sokszor naphosszat, a hátán kívül azt látom, hogy tényleg tavasz van. És ez jó. Pásztor Attila jegyzete.

Nekem ha virág nincs is, de a kívülálló számára mindenképpen rendetlenség van az asztalomon. De érdekes dolog ez. Szinte minden fecninek, csokipapírnak, össze­aszott narancsnak jelentősége van számomra. Tulajdonképpen valamiféle elhitetés magammal, hogy fontosak.

Ha csak a tudat alatt is, de jelentenek nekem valamit, amihez nyilván pozitív élmény társul. Nekem ők a benti virágaim, valaminek a hírnökei, ami már elmúlt, de mégis fontos.

Amúgy otthon meg van virág bőven. A virágoskertem már megkezdte a színkavalkádot, de azt restellem, hogy egy rendbe rakás már ráférne. Igyekszem, de egy nap még nem áll 36 órából. A házban meg ott vannak, amiket örököltem, őket viszont becsülettel locsolom, és nem teljes szakértelemmel, de ritkítom, ha indokolt.

Na meg a kaktuszok, lassan kintre kerülnek. Ők is valaminek a hírnökei, ami már elmúlt, de mégis fontos.

Pásztor Attila