Merész és alapos

Akt.:
Merész és alapos
Olvasom, hogy a római útépítést a merész vonalvezetés és az alapos kivitel(ezés) jellemezte. Az utak évezredes fennmaradásukat a mély alapozásnak is köszönhetik. Nem vicc: az alapozásuk a fagyhatárig ért és az építkezéshez mindig a helyben található anyagokat használták fel. Így már érthető, hogy Pompeiben – kétezer év után – miért lehetne akár most is közlekedni. Juhász-Léhi István jegyzete.

Jó, tudom. Több az autó, meg az időjárás, meg a terhelés, meg a többi. Csak tél és hideg igazán a most mögöttünk hagyott hónapokban sem volt, mégis kátyú, kátyú hátán.

Egyébként észrevették? Mindig ugyanott van kátyú! Az eleve rossz helyre tervezett csatornafedelek körbe beszakadva, de úgy, hogy nehogy ki lehessen közölni, mert akkor átmész a másik sávba. Vagy előttünk, a zebránál a kátyúk, amiben egy macska akár meg is tudná húzni magát. Szörnyű nagy csattanások jönnek onnan néha, amire csak magamban szisszenek fel.

Tagadhatatlan, hogy van kátyúzás és útfelújítás sok-sok pénzből, és vannak időszakok, hogy úgy érezni, mintha jobb lenne. Ám vannak olyan helyek, ahol évek óta semmi sem történt aszfaltozás­ügyben. Már csak miattuk sem mennék bele abba, hogy mi lesz a felfestésekkel?

Juhász-Léhi István








hirdetés