Az Y generáció kérdőjelei

Akt.:
Az Y generáció kérdőjelei
Most akkor érdekli a politika a fiatalokat vagy sem? A kérdés egyszerűen megválaszolható, hiszen csak kell csinálni egy közvélemény-kutatást és kész – ha van rá pénz, akkor elég embert kérdeznek meg, és az eredmény viszonylag pontos lehet. Kiss László írása.

A kérdés azonban nem válaszolható meg egyszerűen mégsem. Már rögtön az elején botlik az ügy, miszerint mi is lenne az a politika néven nevezendő valami, amiről kérdezünk? Ez a szó sok mindent jelenthet, a pártok életét, a kormány munkálkodását, a polgármester tevékenykedésének nyomon kísérését. De jelentheti azt is, hogy van budipapír a kórház vécéjében, avagy milyen az iskola, hogy működik a hivatal, takarítják-e az utcát, mennyi adót fizetünk és miért.

Azaz minden politika, ha úgy vesszük. Főleg nálunk, ahol nem nagyon bízunk – joggal – a társadalom önerejében, azaz abban, hogy bár kormányok jönnek-mennek, a meghatározó erő az az értékteremtő polgárság, amely ebben az országban munkálkodik. Ebből kiindulva aligha volt meglepő annak a felmérésnek az eredménye, amely az Y generáció – az 1980 és 2000 között születettek – viszonyát vizslatta a politikához itt, Kelet-Európában.

Sok minden egyéb mellett kiderült, hogy a fiatalokat ez a hármas érdekli legjobban: munkahelyteremtés, oktatás, egészségügy. Úgy értve mindezt, hogy majd’ kilencven százalékuk ezeket tenné meg az ország fejlesztési prioritásainak. Ez számomra azt üzeni, hogy alapvetően nem érdekli őket más, mint a negyvenes és ötvenes éveiket taposókat, legfeljebb a súlyozás lehet más a témák között. Kiderült az is, nem sokba nézik úgy általában a politikusokat, elsősorban a szavahihetőség hiányát fájlalják.

Abszolút nem szakértőként, csak egy össze-vissza lövöldöző újságíróként nekem – viszonylag jól ismervén ezt a nemzedéket – az is eszembe jutott: ahogy haladunk az időben, a politikai pártok és politikusok stílusa úgy távolodik el a feljövő generációkétól.

Gondoljunk bele: akik ma a politikai elitet alkotják, javarészt nem úgy nőttek fel, mint akik most maximum 35-ök. És a „nem úgy” itt hatalmas különbség – szinte egy másik világ. Más stílus, gondolkodás, a világ és a saját életük gyökeresen eltérő szemlélete. Más fontos nekik és másként. Az internet a világuk és nem a kollégiumi vitaestek, mindent összehasonlítanak a külföldi példákkal – amelyeket világpolgárok lévén alulról, belülről, személyes tapasztalatokból ismernek, nem pedig sajtóból vagy tankönyvből.

Jelenleg egy pártstratéga, ha oszt-szoroz, és megnézi, hogy alakul az ország korösszetétele – jó sok öreg – és a politikai aktivitás – ki megy el szavazni –, akkor sokkal jobban megéri a szocializmus végóráiban szocializálódott alkalmazkodóbb, behódolóbb nemzedékekre alapozni. Figyelni őket, megvenni megfelelő intézkedésekkel. A fiatalok, az gázos terep, ha túl sokat foglalkoznak velük, még veszíthetnek is a most és a közeljövőben meghatározó idősebb réteg támogatásából.

Nem tudom, mi lesz vajon az Y generációval, ha majd idősebbek lesznek. Vajon megtartják-e személyiségjegyeiket vagy változnak? Senki nem tudja. Egy biztos, hogy most a pillanatra koncentrálás ural mindent. Vagy egy köznép által nem ismert jövő felépítése, de kérdés, vajh’ ebben a jövőben csak szereplők vagy alakítók lesznek a mostani Y–osok?

Kiss László








hirdetés