Jegyzet: Miskolci táska az űrben

Popov, Rjumin és Farkas asztronauták
Popov, Rjumin és Farkas asztronauták - © Fotó: Horváth András archívuma
Egy igazi mindentudó miskolci produktum lebeg az egymást követő nemzetközi űrállomásokon. Szántó István jegyzete.

Vonzanak a kijelzőkkel teli műszerek, készülékek. Így Vilk Lajos barátom, a miskolci Úttörő és Ezermester Áruház igazgatója elsőként mindig nekem dicsekszik el a nagyvállalatoktól kiselejtezett szerzeményeivel. Neki köszönhetem, hogy potom húsz forintért lesz egy húszkilós, életmentő orvosi diagnosztikai táskám. Bár lóg a bele, s egy kicsit zavarosan libeg az oszcilloszkópja, de állítólag tökéletes. Megnyugtat, csak egy kicsit meg kell babrálni. Alkalmas szívvizsgálatra, ellenőrizhető vele a légzésfunkció, és akár az összes fontosabb orvosi vizsgálatra képes. Megígéri, segédkezik a műszer helyreállításában Helyben ájuldozom, amikor kiderül, hogy ugyanilyet visznek magukkal a szovjet űrhajósok. Farkas Bertalant, az első és utolsó magyar asztronautát is a Medicorban képezték ki a KTD 1 típusú diagnosztikai műszer kezelésére.

A Medicor miskolci gyára a Győri kapu huszonnégy szám alatti úszótelken terjeszkedik. Hrabár Sándor igazgatónál gyakran megfordulok, ő sem rest feltárcsázni, ha valami friss újság adódik a cégnél. Ismerem az általa generált siker­sztorit, miként lesz a miskolci Finommechanikai Vállalatból Vimelux, majd egy nemzetközi hírű nagyvállalat egyik gyára – a MEDICOR OREL – a városunkban. Háromszáz embernek nyújtanak biztos megélhetést. Az ország műszaki egyetemeiről kikerülő mérnökök versengenek az itt felkínált állásokért. Barkó Tivadar műszaki igazgató büszke rá, hogy csaknem hatvanféle terméket gyártanak. Az orvosi elektronikai műszerektől, műtőasztaloktól a kórházi ágyakig mindenféle orvosi berendezés szerepel a repertoárban. A pesti anyacégnél óvatosak, hajlamosak lekezelni az itteni szellemi tőkét. Az ifjú mérnökök bizonyítási vágya óriási. Műszaki végzettséggel kell beleásniuk magukat az orvostudományba. Megesik, hogy napi tizenhat órát dolgoznak, és még karácsony másnapján is bent szorgoskodnak. A miskolci részleg a hetvenes évek végére országosan is kiugró teljesítményt produkál. Gyakran bejárom a gyárat, a jó hírek még eladhatók a lapokban – látom az asztalokon sorakozó orvosi műszereket és az ezekbe matató dolgozókat. Sok az egyedi, szériában vagy szalagon aligha végezhető meló, és elképzelhetetlen, hogy bárki is csak egyetlen részfeladatba ássa be magát. Ezen a helyen mindenki mindenhez ért. A munkaasztalok mellett halomban állnak a korbácsok, így becézik azokat a vezetékkötegeket, amelyeket a dobozokba kell húzniuk. Itt egyetlen kábel elkötése is gondot jelenthet. Hát még a megtalálása, hogy melyik az, amelyik nem megfelelően illeszkedik. A világon már a tranzisztorok, az integrált áramkörök hódítanak. Ám a fejlettebb Nyugat nem szívesen osztja meg velünk a legújabb fejlesztésű embargós – COCOM listás – technológiákat. Megesik, hogy zsebimportból szerzik be a fontosabb alkatrészeket.

A szocialista relációban, a KGST keretén belül viszont sokszor ráfizetéses az export. A harmadik világ országaiba szállított orvosi műszerekért se mindig fizetnek annyit, amennyibe nekünk kóstál. Egy ilyen diagnosztikai táska eladási ára korabeli viszonylatban 4–5 Zsiguliéval egyenlő. A dollár árfolyamtól függően háromszáz-négyszázezer forint között lebeg. Jellemző, hogy amikor egy-egy szovjet városba a Medicor munkatársai megérkeznek, hogy a diagnosztikai műszerek használatára betanítsák az ottaniakat, már csak a készülékeket találják. A mutatós bőr tartozéktáskák eltűnnek a ládákból.

A fénykor Hrabár Sándor regnálása idejére tehető. Mellette Mag Sándor, Ferenczi Tibor, Angyalffy Imréné, Ádámkovics Tibor, Demeter László és Barkó Tivadar alkotják az irányító gárdát.

A KTD 1-től eljutnak a KTD 8-ig, majd a ROK-1 típusú orvos diagnosztikai táskához, amelynek vezető fejlesztője Kovács Attila. Ez a berendezés speciálisan a vadászpilóták felszállás előtti gyors vizsgálatához is készül. Dagadhat is a keblünk, egy igazi mindentudó miskolci produktum lebeg a nemzetközi űrállomásokon. Mígnem a rendszerváltás mindent elsöpör, a meggondolatlan privatizációs hullám maga alá temeti a gyárat. Széthordják, és szélnek eresztik azt a hatalmas szellemi tőkét is, ami ott felhalmozódott.

A helyén sok minden lesz, szupermarketek, diszkontáruházak, bútorüzletek. A valamikori üzemekben, ahol értékes produktumokat gyártottak, csencselnek, finomabban szólva üzletelnek. A termelő berendezéseket, gépeket, műszereket az új tulajdonosok „elkótyavetyélik”.

Sokáig őrzöm a diagnosztikai táskámat. Akár a légzésemet is kontrollálhatnám vele. Ha működőképes lenne. Aztán egyszer eljön a lomtalanítás ideje, és fájó szívvel, sajgó derékkal és beteges nosztalgiával kihajítom. Innentől az elszakíthatatlannak hitt spirituális kapcsolatom is megszakad Lajos barátommal, és a nevezetes miskolci Medicor emlékét is menthetetlenül törlöm.

– Szántó István – 



További hírek a Borsod-Abaúj-Zemplén kategóriából






hirdetés