Mindent visz

Akt.:
Miskolc – Az átkosban voltam fiatal és forradalmár: ha számomra valamit kötelezővé tettek, vagy melegen ajánlottak (építőtábor, társadalmi munka, orosz lecke), csak azért is ellenálltam, nekem senki ne diktáljon. Kolodzey Tamás írása.

Az idő és az élet felülírta a múltat: a lányomat már nem kellett arról győzködnöm, hogy tanulja az idegen nyelveket, mert a saját érdekében magáévá tette a mondást: ahány nyelv, annyi ember. Irigylem is a mai gyerekeket, ők óvodás koruktól barátkozhatnak az angollal, a némettel.

Valamennyiünk érdeke az, hogy a középiskolákból és ez egyetemekről ne kerüljenek ki olyan diákok és hallgatók, akik nem tudnak „külföldiül” megszólalni. A nyelvek mindent visznek: kellenek a munkához, a mindennapi tevékenységekhez, a turista utakhoz. Attól nem félek, hogy a döntéshozók e kérdésben melléfognak: ezt támasztja alá a többször meghosszabbított diplomamentési akció, a nyelvvizsga visszatérítés, és biztos vagyok benne, hogy az illetékesek most megtalálják a felsőoktatásba kerülőkkel szembeni arany középutat. Persze nem csak hajózni, tanulni is kell.

Kolodzey Tamás