Lehet?

Akt.:
Lehet?
Két beszélgetés közül az egyikben meséli a jó ismerős, vidéki kis általános iskolában a végzés előtt álló gyerekektől sorra megkérdezték, na és vajon ki mi szeretne majd lenni, ha már tényleg felnő. Arra a válaszra, hogy űrhajós, meg hős katona, nem igazán számítottak, mint ahogy arra sem, hogy többen azt felelik habozás nélkül: közmunkás. Felnőtt egy generáció – teszi hozzá a jó ismerős –, amelyik vagy nem látta a szüleit dolgozni, vagy ha igen, akkor a közfoglalkoztatásból tér haza apa, anya. Számukra ez a jövőkép. Bánhegyi Gábor jegyzete.

Másik beszélgetésben egy fiatal, helyes, csinos, kedves, mosolygós szemű lány meséli, már végzett a középiskolában, most egy kétéves technikumba jár. Ha végez, akkor pincér és üzletvezető végzettsége is lesz, és az jó, mert ezekkel a szakmákkal már lehet mit kezdeni. Itt fog elhelyezkedni a közelben, kérdezem, és már látom, hiba volt, mert annyira még nem felnőtt a hölgy, hogy leplezze, mekkorát tévedett a másik, de azért annyira már benne van a tapintat, hogy ne nevesse ki a kérdezőt, vagy ne biggyessze le a szája szélét, hogy ugyan már. Ehelyett kedvesen azt mondja, dehogy, van Ausztriában rokon, bármikor tud intézni állást, oda készül, ha itt végez.

Lehet, hogy van egy kis baj?

Bánhegyi Gábor








hirdetés