Lehet?

Akt.:
Lehet?
Két beszélgetés közül az egyikben meséli a jó ismerős, vidéki kis általános iskolában a végzés előtt álló gyerekektől sorra megkérdezték, na és vajon ki mi szeretne majd lenni, ha már tényleg felnő. Arra a válaszra, hogy űrhajós, meg hős katona, nem igazán számítottak, mint ahogy arra sem, hogy többen azt felelik habozás nélkül: közmunkás. Felnőtt egy generáció – teszi hozzá a jó ismerős –, amelyik vagy nem látta a szüleit dolgozni, vagy ha igen, akkor a közfoglalkoztatásból tér haza apa, anya. Számukra ez a jövőkép. Bánhegyi Gábor jegyzete.

Másik beszélgetésben egy fiatal, helyes, csinos, kedves, mosolygós szemű lány meséli, már végzett a középiskolában, most egy kétéves technikumba jár. Ha végez, akkor pincér és üzletvezető végzettsége is lesz, és az jó, mert ezekkel a szakmákkal már lehet mit kezdeni. Itt fog elhelyezkedni a közelben, kérdezem, és már látom, hiba volt, mert annyira még nem felnőtt a hölgy, hogy leplezze, mekkorát tévedett a másik, de azért annyira már benne van a tapintat, hogy ne nevesse ki a kérdezőt, vagy ne biggyessze le a szája szélét, hogy ugyan már. Ehelyett kedvesen azt mondja, dehogy, van Ausztriában rokon, bármikor tud intézni állást, oda készül, ha itt végez.

Lehet, hogy van egy kis baj?

Bánhegyi Gábor