Kulcspozícióban

Akt.:
Kulcspozícióban
© Fotó: pixabay.com
Egymást érik a műhelyek a Béke tér körüli házak pincéiben. A vásárcsarnokkal szemben gumisok, mellette egy vízvezetékes, s pár száz méterre az Ady hídnál található Miskolc legismertebb lakatosa. A félhomályos szuterénban fojtogató a karbidgáz gőze, torokkaparó a rozsdás vasszag. Az örökké viccelődő, harcsabajszú mester se sokáig bírja a lenti gyűrődést. A mindig koszos kék köpenyes, derékon telt Grósz Géza kedve szerint egész nap a feljárat előtti járdán strázsálna. Mintha ez lenne az irodája. Szántó István jegyzete.

Magam is ott rajzolom le, hogy milyen ajtót szeretnék a Vászonfehérítő utcai első garázsomra. Előre fizetek, pontosan kétezret, ennyibe fáj a rendelés, ám Géza bácsi csak késve szállít. Mentségére azért, mert éjszakánként gyakran jönnek érte a rendőrök. Másnap meg csak tovább kell aludni. A szomszédok sokszor ébrednek arra, hogy egy kék-fehér Moszkvics brummog az ablakuk alatt. Ilyenkor mondják, balhé lehet, mert a Gézáért jöttek.

Grósz úr ugyanis az egyetlen megbízható ezermester. Betörések, erőszakos mackónyitások utáni helyszíneléskor nélkülözhetetlen a szakértelme. Ránézésre vágja, hogyan hatolhattak be. Sőt, annyira bennfentes, hogy már ismeri a rosszfiúk kézimunkáját. Az elhagyott szerszámok láttán akár az elkövető nevét is megmondja.

A mackósok valahogyan kimúlnak. Bedobják a törülközőt. Az új vasszekrények egyre biztonságosabbak.

Amikor a sátoraljaújhelyi páncélszekrényeket gyártó cég teszteli a termékeit, elsőként hívják. Különös a meózás, a sittről szedik össze a legismertebb mackósokat. Tényleg mindannyian kopaszodók, borostásak és pocakosak, mint ahogyan a korabeli rosszfiúkat lefestik a Ludas Matyiban. A profi rablók a Toldi márkanevű monstrumokkal csatáznak. Még szerszámokat is kapnak, csak a határidőből nem engednek. Egy órájuk van az erőszakos felnyitáshoz. Géza bácsi jól szórakozik, megmosolyogja a nehézfiúk igyekezetét. Ám hiába a beígért jutalom, Toldi nem adja meg magát. A rabokat elvezetik, utánuk a mester is a pástra lép. Kap tíz percet. A nyolcadikban már a belső kazetták is tárva vannak. A konstruktőrök nehezen leplezik a csalódásukat.

A hirtelen elhunyt Grósz Géza bácsit nem sokkal később Szegedi Mihály váltja a bizalmi állásban. Ő lesz a rendőrség lakatosa. Ha nyitni kell vagy zárcserét akarnak, őt hívják az Attila utcáról. A mackósok valahogyan kimúlnak. Bedobják a törülközőt. Az új vasszekrények egyre biztonságosabbak, és a pénzt már a bankban tartjuk. Misinek változik a profilja. Megesik, hogy a legizgalmasabb pingpong csata közben riasztják, hogy ki kell nyitni egy gyanúsnak tetsző lakást. Ám számára egyre több az újszerű kihívás.

Amikor elvésznek a kulcsok, és roncsolás mentesen kell ajtót nyitnia. Magam is átélem ezt az izgalmat. Látom, fejében a teljes szerkezet, vaskos ujjaival, karmos pálcikákkal bűvészként oldja meg a zár makacs nyelveit. Az érintettek úgy állják körbe, hátha ellesik a tudományát. Misi ettől aligha tart. S amikor szabad az út, még meg is tapsolják. Ám ez kevés, a mutatvány tiszteletdíjas, s éjszakai feláras. Kit érdekel ez, amikor órák óta áll valaki kulcsok nélkül a saját bezárt lakása előtt.

Szegedi Misi a miskolci Nyiczki Zsoltnak adja át a stafétát. Ő már kevésbé beszédes. Jogosan hallgat, bizalmi állásban nem fecseghet. A lényeg, hogy előtte sincs zárt ajtó, kinyithatatlan páncélszekrény. Ha hívják, hóna alá kapja a szerszámos ládáját s már is indul. Kulcspozícióban.

Jómagam a Kazinczytól a Derkovits utcáig belakom a várost. Bármerre vagyok, nem szabadulok a régi kulcsaimtól. Emlékül őrzöm, gyűjtögetem, s szelektálom. Választékos a kollekció, bútorokba és a biztonsági ajtókhoz valók vannak egy-egy nagy karikára felfűzve. Pontosan olyan kötegek, mint amelyeket valamikor a lakatosmesterektől megirigyeltem. Időnként barátaim, ismerőseim is hasznát veszik. Remélem, nem törnek be vele sehová.

Szántó István