Félelem

Akt.:
Nem tagadhatjuk, hogy félelemben élünk. Nyári utazásainkat a terrorveszélyhez igazítjuk, szorongunk, ha repülőút áll előttünk, ha a tengerpartokra megyünk, és akkor is hevesebben dobog a szívünk, ha a nagyvilág látványosságait keressük fel és az ott lévő tömegek között kanyargunk. Kolodzey Tamás jegyzete.

Utazni kell, még akkor is, ha lőnek az Egyesült Államokban, verekszenek Franciaországban, robbantanak Brüsszelben, vagy zavargások történnek Németországban. Amerikát hagyjuk, mert Amerika menthetetlen: ott az alkotmány alanyi jogon biztosítja a fegyverviselést, amely privilégium, ehhez odaát senki nem nyúl hozzá.A franciák más kategóriába tartoznak: most ők állnak a figyelem középpontjában, hiszen náluk zajlanak a labdarúgó-Európa-bajnokság eseményei. Izgalom ide, reszketés oda, „mindenki” a gallokhoz tart, a futballszerelem ugyanis legyőzi a félelmet. Halljuk: tízezrek gondoskodnak a biztonságunkról, titkos­szolgálataik a világ legjobbjai közé tartoznak, rendőrségük csúcsszervezet és mégis: a városokban ezrek verekszenek, az arénákban szurkolók esnek egymásnak úgy, hogy még rakétát is kilőnek. Az egyik biztonságpolitikus leszögezte: a turisták menjenek, éljék az életüket és bízzanak abban, hogy a gondviselő melléjük áll. Lássuk be: igaza van.

– Kolodzey Tamás –








hirdetés