Ez a múlt temetetlen

Akt.:
Ez a múlt temetetlen
© Fotó: KM
Ezt megúszták… Megúszták? Megúszhatták…?! S kik is..? Hisz oly sikeres volt a rafinált, fondorlatos csönd, hogy szép lassan a feledés homályába tűntek, akik a kommunizmus országot s világot nyomorító eszméjében tobzódva gyilkoltak, nyomorítottak testet s lelket. Pedig tudtuk a nevüket, ismertük tetteiket – ma is tudjuk, ismerjük… Mégis nyugodt, békés életkort élhettek meg – bár messze nem vagyok biztos benne, hogy a háborítatlansággal békét és nyugalmat is nyertek. Igazából nagyon is bízom benne, hogy a lelkiismeret legalább picit mardosta őket, s okozott néhány lidércálmos éjszakát a kínvallató pétergáboroknak, körömtépő bauereknek… Nyéki Zsolt írása.

A szembesülés mindig nehéz dolog, még akkor is, ha „csak” egyszerűen el kellene határolódni a múlt bűneitől, kövessék el azokat apák vagy olyan közösségek, amelyekkel közös gyökerek lapulnak valahol a mélyben. A kommunizmust a terror, a félelem tartotta életben szerte a világon, így hazánkban is, s élt tovább, amikor 1956-ban egy levert forradalom után másik sarjból fakadt újra. A bűnök megítélésében nincs helye a relativizmusnak: teljesen mindegy, hogy a fékeveszett diktatúra nagy fekete Pobjedája, vagy a konszolidált állampárt kicsi fehér Zsigulija vitte el, aki szabadságra mert még csak gondolni is. „Aki elfelejti múltját, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt” – idézhető George Santayana, amikor fellapozzuk a Péter Gáborról, a rettegett ávós vezérről írott könyvet, és egyáltalán nem vagyunk büszkék rá, hogy valaha nyírségi volt; amikor fejet hajtunk egész Pócspetri előtt, amiért meghurcolták nevét, s emlékezünk rá, hogyan végeztette ki fiát a példát statuáló hatalom. Nem felejtjük, hogyan adta ki Rákosi a parancsot: „Kell egy gyilkos…!” – s küldte a helyszínre Kádár Jánost, Péter Gábort, hogy minden „rendben történjen”. A kommunista rend szerint az igazság, a valós körülmények senkit nem érdekeltek, a 29 éves Királyfalvi Miklós satuba szorított kézzel vallott be mindent, a vérbíróság nyomban kimondta rá a halálos ítéletet.

Még most sem lehet, nem elég csak néma főhajtással emlékezni – az emlékeztetés, szembesítés a jelenkor történelmi kötelessége. Még mindig sokan tartoznak itt sokaknak, legkevesebb egy bocsánatkéréssel.

– Nyéki Zsolt –

Címkék: ,







hirdetés










hirdet�s