Érdem és elismerés

Akt.:
Budapest, 2015. augusztus 19. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere ünnepi beszédet mond az Emberi Erőforrások Minisztériuma az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából tartott ünnepségén a Pesti Vigadó dísztermében 2015. augusztus 19-én.
Budapest, 2015. augusztus 19. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere ünnepi beszédet mond az Emberi Erőforrások Minisztériuma az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából tartott ünnepségén a Pesti Vigadó dísztermében 2015. augusztus 19-én. - © MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Az érdemet és az érdemet elismerni szándékozó akaratot nem kétségbe vonva olyasféle érzésem van (és nem csupán nekem), hogy a nagyobb ünnepeink alkalmából kiosztott állami kitüntetések az elmúlt időszakban vesztettek elismertségükből. Azért sem írtam pontos időszakot, éveket, mert nem szeretném, ha egy hatalmi érához kötnénk ezt a megállapítást. És messze áll tőlem az is, hogy a kitüntetést kapók érdemeit kétségbe vonjam. Egyszerűen azt érzem, hogy valami hiba van a rendszerben és annak megítélésében. Szaniszló Bálint jegyzete.

A gond a társadalom kétpólusúvá válásában van. A helyzet ugyanis az, hogy – bármennyire állami kitüntetésekről van szó – az elismeréseket mindig az adott politikai érához kötik, azaz úgy állítódik be, hogy „milyen színű” hatalomtól, kormánytól kapta az illető. És sok esetben ez a bélyeg nehezen lemoshatóan rajta is ragad az elismerten.

Sokak szája íze ezáltal válik keserűvé, még akkor is, ha életükkel, munkásságukkal valóban kiérdemelték a díjat, kitüntetést. Nagy felülemelkedésnek kellene megvalósulnia mind „odafönt”, mind „idelent”, hogy a kitüntetések megkapják valódi elismertségüket.

Szaniszló Bálint