Épületek és érzések

Épületek és érzések
Mindig szomorú látvány, ha egy-egy régi épületet elbontanak. Legyen szó nagy városokról vagy apró falvakról, a települések múltjához szorosan hozzákötődtek az épületek, s lebontásukkal nemcsak a helységek, hanem az ott élő emberek is szegényebbek lesznek. M. Magyar László írása.

A múlt régi jegyeit magukon őrző házak lebontásakor gyakran elhangzó érv, hogy oly sokba kerülne a felújításuk, hogy jobban megéri lebontani azokat és újakat építeni helyettük. A szív és az ész harca tehát a régi polgári épületek jövőjének eldöntése: a lokálpatrióta lakó megérti a korszerűsítés, a modernizálás fontosságát és szükségességét, de nagyon fájlalja, amikor a települések szegényebbek lesznek egy-egy patinás, a város és a falu hangulatát, illetve arculatát alapvetően meghatározó épülettel.

Mindmáig fogyatkoznak a több évtizeddel ezelőtt készült házak Nyíregyházán is: egyre kevesebb épület köti össze a jelent a múlttal többek között a Dózsa György utcán, a Szarvas utcán, a Víz utcán. Megmagyarázhatatlan és érthetetlen például az is, hogy miért kellett olyan gyorsan elbontani egy bő évtizeddel ezelőtt a Rákóczi utcán azt a kis épületet, amelyben egykoron a város első kórháza működött. Olyan hirtelen eltűnt az – építési örökség védelme alól 2007. július 23-i közgyűlési határozattal kivont – ispotály, mintha már másnap ott építkezés kezdődne, holott a telek üresen, beépítetlenül árválkodik mind a mai napig…

Lehet, hogy sok embernek egy-egy elbontott régi ház csak egy megkopott, immár felesleges épület volt, ugyanakkor másoknak fájó szomorúság a múlt egy darabjának eltüntetése!

– M. Magyar László –