Egy tál étel

Akt.:
Egy tál étel
Féltem picit. Még péntek este is mardosott a kétely, hogy megtettünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy sikeres legyen a kezdeményezés. Uri Mariann írása.

Egyáltalán, lehetett volna többet tenni? Egész héten motoszkált a fejemben a kérdés, hogy biztosan eljut-e a híre azokhoz, akiknek segíteni szeretnénk? És ha el is jut, eljönnek-e? Nem maradnak-e otthon, szégyellvén szegénységüket? És hogy azok jönnek-e el, akiknek igazán szeretnénk segíteni? A nehéz helyzetben lévő családok és kisnyug­díjasok, akiknek egy tál meleg étel talán az egyetlen étkezést jelenti aznap.

Hirtelen jött az ötlet az ételosztáshoz. S amilyen hirtelen érkezett a felajánlás, olyan gyorsan sikerült mindent megtervezni és megszervezni. Túlléptünk az akadályokon és az ügyünk elé akadályokat gördítőkön, hogy szombaton kiálljunk a belváros könnyen megközelíthető, de kevésbé szem előtt lévő szegletébe. Az éhség ismét bebizonyította, hogy nagy úr. Sokan eljöttek, és hálásan köszönték az ételt.

Miközben csendben nyeltem a könnyeimet, új gondolat kezdett motoszkálni a fejemben. A hogyan továbbról. És újra csak félni kezdtem. Ezúttal azért, hogy sikerül-e újabb támogatókat találni a folytatáshoz, hogy legalább egy tál meleg étellel segíthessünk. Újra és újra.

– Uri Mariann –








hirdet�s