Csernobil

Csernobil
A harminc évvel ezelőtt történt katasztrófa megértéséhez ismerni kell az akkor még létezett szocialista világrendszert, a szovjet valóságot, az ottani berendezkedést, sőt a magyarországi viszonyokat. Már minden részletét ismerjük az atomerőművet ért tragédiának, a műszaki melléfogásoknak, tisztában vagyunk a robbanás súlyos következményeivel – de azokban a napokban semmit nem tudtunk. Kolodzey Tamás jegyzete.

Noha a reformer Mihail Gorbacsov volt a pártfőtitkár, mégis igyekeztek eltitkolni a szörnyű eseményeket. Két nap és néhány, Svédországban felbukkant radioaktív felhő kellett, hogy csődöt mondjon a propagandagépezet, és Moszkvában rájöjjenek arra: nem hazudhatnak tovább.

A szólamok persze köszönő­viszonyban sem voltak a valósággal. A szovjetek azt fújták, hogy a környéken nincs ok az aggodalomra, csak négyen haltak meg, az emberek élhetik megszokott mindennapjaikat, bármit ehetnek, szabadon járhatnak – aztán jött a kitelepítés.

A magyar vezetés – élén Kádár Jánossal – információhiányban szenvedett, lojalitásból pedig lekicsinylően beszélt a nukleáris fertőzés veszélyéről. Sőt, a május elsejei ünnepségeken a politikai elit tagjai azzal nyugtatták a lakosságot, hogy a szovjet elvtársak és szakemberek urai a helyzetnek.

Mint tudjuk: ez sem volt igaz.

Kolodzey Tamás








hirdetés