Castro

Castro
Pár napja még nem gondoltam, hogy az 1978-as, Kubában tett három hetes utam emlékeit fogom kutatni a fiókjaimban. Mert az ott vásárolt tárgyakat naponta látom, hiszen a szobám falán csüngenek a nagyméretű kagylók és zeneszerszámok, a hajdani fotóimat, diáimat, könyveimet, albumjaimat és a majd’ negyven esztendős szivarjaimat azonban elővettem. Kolodzey Tamás jegyzete.

Volt egyszer egy Világ Ifjúsági Találkozó, az azóta megboldogult VIT: ennek „oltárán” jártam a csodálatosan szép szigetországban. Ahol már minden Fidel Castróról, a marxista forradalmárról és gerillavezérről szólt.

Akinek a kezében összpontosult a hatalom: Fidel volt az államfő, az államtanács elnöke, a pártvezér, a kormányfő és a hadsereg főparancsnoka, „árnyékában” azonban ott állt öccse, örököse és utóda, Raul. Az idősebb, 90 évesen most elhunyt Castro hallatlan népszerűségnek örvendett, és nimbuszát megőrizte 2008-as visszavonulása után is. A kubaiak – annak ellenére, hogy hatalomra kerülése után szabad választásokat ígért, de erről csaknem ötven évig elfeledkezett – nagyon szerették, mert ingyenessé tette az oktatást és az egészségügyet, a demokratikus világ persze vas- és véreskezű diktátorként könyvelte el. Most az a nagy kérdés, hogy merre halad tovább Kuba Fidel nélkül.

Kolodzey Tamás