Jegyzet: Azért a séf az úr

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Jasper Juinen/Getty Images
Nem szívesen veszem tudomásul, de bizonyos jelek alapján az amerikai választások talán még szabadabbak, mint a mieink. Nem mintha nálunk bármi szó érhetné a szavazóhelyiség elejét. Elvégre tavasszal is csak a hátulsó faláról hullott a vakolat, meg most októberben is alighanem arról fog. T. Szűcs József jegyzete.

Na, de vissza szabadságunkhoz, amely amúgy nem ismerne határokat, de ismer, mert Magyarországon tartják a választást. Ráadásul ezúttal saját helyi közembereinket választjuk meg. Persze jelen szituációban szinte mindegy, hogy bizonyos pártok Pityi Palkót vagy Piti Petykót indítják egy körzetben, úgyis meg fogják választani. Vagy úgysem.

Viszont Amerikában még ezen is túltesz a választói szabad akarat. Példának okáért még egy kizárónak látszók ok kedvéért sem hajlandók hátat fordítani érdemdús polgártársuknak. S ha úgy tapasztalták hosszú évek során, hogy ő az ő emberük, csak azért is megválasztják. De el ne feledjem azt a tényt, amely nálunk minden bizonnyal kizáró ok lenne. Az idézett esetben ugyanis a polgártárs már a választások előtt elhalálozott. Ám kisváros lévén mindenki tudta, hogy szívesen lenne első emberük, ezért meg is választották az illetőt. Az amik ennyire hisznek önön szabadságuk mindenhatóságukban. S egy ilyen kétségkívül sajnálatos, ámde az élettel együtt járó fordulat sem kényszerítheti őket arra, hogy hátat fordítsanak annak a férfiúnak, akit a legérdemesebbnek ítéltek arra, hogy településüket a jövőben irányítsa.

Nálunk ugye meg az a helyzet, s erre utaltam fentebb, hogy mégiscsak egy listából kell választanunk. Akkor is, ha például a szomszédasszonyunkat sokkal szívesebben választanánk. Lévén jóval szimpatikusabb számunkra, mint azok a képviseletünkre kijelölt személyek, akik többségének nevét sem hallottuk korábban.

Egy másik híres amerikai eset szintén azt példázza, hogy az ottaniakkal ilyen kérdésekben nem lehet félmegoldást elfogadtatni. A kutyából ugyan ott sem lesz szalonna, de polgármester ettől még lehet. Igaz őt legalább benevezték, ha jól emlékszem. Nem a kutyaszépségversenyre, hanem a polgármesteri székért folyó harcba. S mit ad a józanész, a település lakói meg is választották az érdemes ebet. Talán belegondoltak, hogy ugyan a fogadóóráján megharaphat néhány helyi lakost, de az adójukat biztosan nem fogja elkorumpálni, nem kezdeményez meggondolatlan beruházásokat stb. S a többin túl sem tesz számos olyan helyrehozhatatlan dolgot, amelyet az emberszabású politikusok naponta elkövetnek.

De hagyjuk a többször idézett túlzásokat másra, maradjunk a mi magyaros étlapunknál, amelyet nemsokára ismét elénk tálalnak. A komolyabb pártok már kifőzték a menüt, amelyet a következő években fogyasztanunk kell. Akkor is, ha netán másra (is) fájna a fogunk. Ám tudomásuk kell vennünk, hogy a konyhában a séf dirigál. S azt is, hogy most kiválasztandó pincérei, bármelyik képletes honi főzőhelyiségről legyen is szó, vakon követik majd főnökük utasításait.

– T. Szűcs József –



Niki, a nap szépe

Niki kereskedelemben képzeli el jövőjét. Szabadidejét szívesen tölti zenehallgatással és tánccal.
tovább »






hirdetés