Ásó, kapa…

Akt.:
Ásó, kapa…
Már rég lefagyott a mosoly az arcukról azoknak, akik egykor – a legendás romkocsmákban – azon nevetgéltek, hogy mi lett az egykori kollégiumi gittegyletből. Sokan estek abba a tévedésbe, hogy ez egy örök „ásó, kapa…”-kapcsolat és kevésbé volt reális, hogy meghaladhatja a pillanatnyi érdek. Pap Gyula jegyzete.

Megannyi sors, megannyi karrier, melynél elérkeztünk ahhoz a fejezetéhez a történetnek, hogy azután a bizonyos G-pont után, amikor az egykori legbelsőbb bizalmas elvesztette azt, újabb „nagyvad” került a célkeresztbe. Először döbbent csend, majd csendes nosztalgia kísérte a fordulatot, mára pedig keménykedő hangok fedik fel az eddig láthatatlan kötődéseket. Egyre többen kezdenék lapozni, ha valaki megírná ezen időszak történetét, mondjuk A kegy elvesztése címmel. Próbálnák átélni a szituációt, milyen érzés kikerülni a pikszisből, milyen, ha az addigi még oly bocsánatosnak tűnő bűnök hirtelen „más megvilágításba” kerülnek.

Ja – mielőtt legyintenénk az egész sztorira –, nem árt tudni, hogy mindezen operettnek tűnő történés súlyosan érinti mindannyiunk sorsát, akik a kezdetektől statisztálni kényszerültünk hozzá.

Pap Gyula








hirdetés