Jegyzet: Anya

Idegesít, amikor beleszól az életembe. Idegesít, amikor csakúgy arrébb rak valamit a lakásomban, arról nem is beszélve, hogy utána nem találok semmit. Hogy hova tette, azt később nem tudja, elfelejti. Olyankor én ideges vagyok, ő tagadja, hogy eltette volna, majd kiderül, mégis, és a válasza annyi: ja, csak odatettem… Szántó Rita jegyzete

Igen, csak odatette. Éppenúgy, ahogy sajátmagát is, immár 37. éve. Igen, ő az anyukám. Aki idegesítő is tud lenni a mindennapokban. Összességében viszont jó. Nagyon jó. Mert, amikor éppen nem pakol, akkor gondoskodik (nyilván, amikor pakol, akkor is), sokat, és erőn felül. Meg a legkisebb bajban is ott terem. Amikor ellököm a kezét, mert éppen rossz a kedvem, akkor vár. Kivárja, amíg megfogom. Csendben, egy picit sértődötten, de azonnal megbocsátásra készen.

S amikor éppen nem pakol, és ezzel éppen nem idegesít engem, akkor rájövök, hogy én is olyan anya szeretnék lenni, mint ő. És arra is rájövök, közel sem vagyok olyan. És azt is tudom, hogy fárasztó lehet, azt tenni, amit ő csinál, mert sok-sok munka, energia kell hozzá. De ő olyan könnyedén teszi, ő olyan könnyedén jó, ő olyan könnyedén bocsát meg, könnyedén szeret. Mintha ez az egész nem is fárasztaná. És még pakolni is van energiája…De megérthetné, hogy idegesít, meg megérthetné, hogy így is szeretem.

Szántó Rita

Címkék: , ,







hirdet�s