Álmok a veremben

Akt.:
József boldog, mert van munkája
József boldog, mert van munkája - © Fotó: Ádám János
Csodálom József optimizmusát. Szinte semmije sincs, mégsem csügged. Évek óta dédelgeti álmát, hogy a telkén újra megépíti azt a kis házat, ami valamikor leéget. József nem kesereg. Nem mondogatja, hogy miért ilyen kegyetlen vele a sors, és miért kell neki a zöldségesveremben laknia. Hegyi Erika írása.

Néhány szóban fel lehet sorolni egész vagyonát: egy ágy, egy polc és egy szék, amin a rádióját tartja. És persze az összedőlt ház fura kövei, melyek nagyok és szabálytalan alakúak, nem is tudom, hogy lehet azokból falat emelni. József boldog, ha az utcai szociális munkások meglátogatják, és ruhát, élelmet visznek neki. Boldog, hogy „eggyel feljebb lépett”, mert van munkája. Boldog, hogy maradt még ereje, és buzog benne a tettvágy, hogy újra és újra megpróbálja felépíteni lakhelyét, ha összedőltek az addig épített falak, akkor is.

Ráismerünk-e Józsefben magunkra? Vagy épp ellenkezőleg? Folyton nagyobb autót, lakást, drágább kütyüket akarunk, ami miatt aztán soha nem éljük át az elégedettség nyújtotta boldogságot?

Hegyi Erika


József ma még egy veremben lakik, de jövőre felépíti házát
Miskolc - A veremben élő férfi telkén sörösdobozok hárítják a villámot, és tükrök vonzzák le a meleget. József még mindig egy zöldségesveremben lakik, de köszöni szépen, jól érzi magát a telkén, és nem vágyik a hajléktalanokat gondozó központba. Azt mondta, szereti a vermét, mert jöhet akármilyen...

József nem volt otthon, László János, a Vöröskereszt munkatársa mutatta meg a férfi birodalmát
Miskolc - Már álltak a ház falai, de leomlottak. A hajléktalan ember még mindig a zöldséges­veremben lakik. Három éve jártunk először Józsefnél. Nem akartuk elhinni, hogy egy zöldségtároló veremben is lehet élni, de akkor kiderült, hogy igen, lehet, sőt gazdája egyáltalán nem bánkódik emiatt. Sz...