Kiábrándulásról beszélnek a fanatikusok, dalok újraértelmezéséről, pfujjolnak páran keményen.
Valószínűleg a zenekar kevésbé sikerült kommünikéje még olajat öntött a tűzre, és az se használt, hogy ma már kideríthetetlen okból bejelölték a miniszterelnököt és pártját egy posztban.
Folyik a magyarázkodás, a pro és kontra ekézés, hab a tortán a kétfarkú kutyások reakciója, hogy bezzeg mikor ők hívták fellépni a zenekart, náluk kifogásolták a pártosságot.
Szenved a kényszerű népszerűségtől a jobb sorsra érdemes banda, és a kajánok már látják a háttérben kezüket dörzsölő pályatársakat.
Hogy kik ők? Hát azok, akiknél szintén „volt az a pénz”, hogy a művészi magaslatokról lejőve ilyen vastagon belehemperegjenek a politika sarába.
– Pap Gyula –
