Adalék

Akt.:
Adalék
Március 8-án hallottam olyat egy Zoltántól, őt ne tessék a neve napján köszönteni, mert ez a nap nem róla szól, hanem a természet utolérhetetlen csodáiról, a nőkről. Nemes gondolat ez akkor is, ha a férfiaknak anyáikat, életük párjait, lányaikat illene nem csupán e napon ünnepelni. Bánhegyi Gábor jegyzete.

Gondos férfiak járták a virágboltokat, a nagyobb bevásárlóközpontok virágos standjait, hogy letudják azt, amit ilyenkor le kell. Virággal térni haza asszonykához, barátnőhöz, leánygyermekhez, köszönteni a nőiség szentélyét, az anyává válás lehetőségének misztériumát, az emberi faj egyedeit csírájában magába fogadó, kihordó, világra hozó, nevelő bálványainkat. Talán az sem véletlen, hogy tavasz eleji ünnep ez, a megújulás, a virágba borulás, az újjáéledés ideje a méltó e napra. Az egyik hazai bevásárlóközpont úgy döntött, maga is hozzájárul az ünnephez, az üzleteiben már reggel az első néhány száz női vásárlót megajándékozta egy szál virággal. Ezt az akciót meg is hirdették reklámújságukban. Az egyik üzletben két középkorú hölgy beszélgetett: Téged is az urad zavart el vásárolni, pedig mindig ő szokott ide jönni? Igen, engem is a Lajos küldött, hogy szedd a lábad szaporán, virág nélkül haza ne gyere, nehogy már nekem kelljen azt is vásárolni!

– Bánhegyi Gábor –