A szenes spanok

Akt.:
Drága mamámnak a harmincfokos melegben jut eszébe, hogy szenet igényeljünk a közelgő télre. Háromszor tíz­mázsás utalványosat, és lehetőleg protekciós, lyukóbányai feketét kérünk. Két spanunk van a Zsolcai kapui Tüzép központban: Mitele Etelka és György Évike. Felváltva zargatom őket. Tudnom kell, hogy mikorra jön meg a tüzelő. Gyúrnom kell rá. Az apámtól örökölt hatalmas szívlapáttal még aznap be kell hánynom az összeset a pincébe. Hogy aztán a zimankós szezonban kosarastól cígöljem fel az első emeletre. Szántó István jegyzete.

Nem sokkal később Mezőcsáton megbarátkozom a csupa barnásfehér olajkályhákkal. Bárhogyan is tankolok, a színezett nafta bűze elűzhetetlen. Nem is csoda, ha apósomék vezetékes gáz híján ismét bedurrantják a szenes kazánt. Nem sejtve, hogy hamarosan a fekete gyémántnak is bealkonyul.

Bányai László közgazdász, a Borsodi Szénbányászati Tröszt utolsó gazdasági vezérigazgató-helyettese még felhőtlenül tervez, kalkulál. Frankó bányászmegye vagyunk. A cég 16 500 dolgozója évente 5 millió tonnát termel. A talpunk alatt még mindig van 200 millió feltáratlan. Az erőművek látatlanban veszik meg.

A depókban sose pihen meg a szén. A vájárok jól keresnek. Az ablaktalan munkahelyeken mindenkinek jár a vastag boríték. A kisfalvakban a bányásznap felér három búcsúval. Ám ki tudja, miért, állami dotáció nélkül nem megy a verkli. A nyolcvanas évek derekáig döcögősen fejlődik az ágazat. Még kitart a sose halunk meg hangulat. Vagy mégse? Csöndben alakul meg a sejtelmes hangzású SZSZK, a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ.

Fontos emberek agytrösztje, ahol minden döntés előtt kikérik az MSZMP Központi Bizottságának a véleményét. Nekik kellene kidolgozniuk a jövő stratégiáját. Persze úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Egymást érik az éjszakába nyúló kemény csatározások, hol Pesten, hol a vezérigazgató-helyettes miskolci irodájában.
Bányai László a számok embere, régóta küzd a rentabilitással. Megtanulja a technológiát, a gépek működtetését, még a vízbetörések okozta károkkal is számol. Tudja, hogy íróasztalnál lehet ugyan számolni, de egyszer csak szembe kell nézni a bányászokkal. Nekik is el kell magyarázni, hogy mit miért terveznek és tesznek.

Végül sok választásuk nincsen. Az amerikai befektetők az erőműveket tápláló bányákat megveszik, a maradék üzemek sorsa megpecsételődik. Lassan, komótosan minden trükköt bevetve, de zárnak a tárnák, csukódnak a mélyüzemi lift­ajtók. Egyszerre három generáció búcsúzik a szakmától.

A vezérigazgató-helyettes nem tud váltani. Csak azért is bányamérnökké válik. A becskeházi szürke, porlepte külszíni fejtésen találkozunk. Az itt kitermelt magas magnézium- és kalciumtartalmú kőzetet most talajjavításra használják. A mezőgazdaságban nélkülözhetetlen.

Ez a valamikori téesz-melléküzemág korábban az ózdi és a vasgyári kohászatnak szállított. Két robbantás között tudom meg, hogy Bányai László a dolomitbányán kívül még egy szenesben is érdekelt. Szerinte a bányászatnak lesz még reneszánsza. Lám a lengyelek és a csehek Nyugat-Európa legnagyobb beszállítóivá nőtték ki magukat. Tékozlás, ha nem tárják fel a régió szénvagyonát. Hiszen ma már többféleképpen lehet környezetbarát módon elégetni. Éppen egy magyar találmány – a Carborobot kazán – a legismertebb világszabadalom, amellyel szinte kénmentesen lehet fűteni.

Nálunk most nonstop zúg a légkondicionáló. Ilyenkor hallani sem akarok a télre való készülődésről, a favágásról, a gyújtósaprításról. Különben is, drága édesanyám se noszogat már, hogy mikorra lesz tele a pincénk.

Szántó István