Jegyzet: A sokszöges dosszié

Ám még olyan években járunk, amikor az e fajta nehéz embereknek nem kedvez a politikai klíma. Szántó István jegyzete.

A sokszögeszterga igazi miskolci találmány. Kedves olvasó! Ugye rémlik valami? Ha mégsem, segítek. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gellért Károly nevű miskolci lakatos a hetvenes években. Nyughatatlan ember, aki mindig azon töri a fejét, hogy mit újíthatna meg. Igazi, majd megmutatom én típus, aki soha nem fér a bőrébe. Fejébe veszi, hogy megreformálja az esztergagépek technológiáját. Elege lett az egykéses, koloniál formákat alkotókból. Kidolgozott egy módszert, amivel a legkülönbözőbb formájú – sokszögletű alkatrészeket is legyárthatják. Csodálatos találmány. A külföldi műszaki lapok nem túloznak, amikor leírják, Gellért úr lángész. A világ ájuldozik a felfedezéstől, sorra jelennek meg a cikkek a zseniális új technológiáról.

Ám még olyan években járunk, amikor az e fajta nehéz embereknek nem kedvez a politikai klíma. Már kezdetben egy kis porszem, vagy inkább egy hatalmas kavics kerül a gépezetbe. Kiderül, hogy a feltaláló lakatosmester nem egyszerű gyári munkás, aki nyolc órában építi a szocializmust valamelyik nagyüzemben. Nem, Gellért Károly makacs székely, osztályidegen kis­iparos, aki ráadásul az ’56-os forradalom idején exponálta magát, tagja volt a munkástanácsnak.

Ezt aztán a kelepce. Hősünk termelhetné a keményvalutát az országnak, mi meg magasztalhatnánk az eszéért. Már akár szériában gyárthatnák a sokszögesztergát, a külföldi érdeklődők dörömbölnek a külkereskedelmi cégeknél, de először a mester káderlapját kell szalonképessé tenni. Végül az ügy eljut az MSZMP Központi Bizottságának első titkáráig. Kádár János a maga pragmatizmusával rábólint: legyen a feltaláló mellett egy fiatal mérnökember, és akkor zöldre válthat a szemafor.

Szerencsére, Gombó László géptervező-mérnök már az ötlet születésétől a mester keze alá dolgozik. László hamar felismeri a sokszögeszterga lényegét, de azt is tapasztalja, hogy Gellért Károlynak nem erőssége a matematika. Pedig ahhoz, hogy minden az öreg elképzelése szerint alakuljon, számolni kell, nem is keveset. A zsenialitás az ő részvételével párosul a szakértelemmel. Így jó időre kettőjük neve összeforr a sokszögeszterga kapcsán.

Készülnek a masinák, viszik mint a cukrot, de egy idő után a még ennél is korszerűbb, számítógép-vezérléses gépek jelennek meg a piacon. A találmány nemsokára szinte teljesen feledésbe merül, de nem amiatt, hogy már nem a legkorszerűbb. Az ok meglehetősen prózai: a sokszögeszterga kezelése nem akármilyen szakértelmet igényel. A régi esztergályosok viszont nehezen barátkoznak meg az új technikával. Akik kipróbálják, egy idő után feladják, és visszamennek a régi gépük mellé. Elvégre azzal is megkeresik a pénzüket…

Gombó László jó hírrel fogad a nyár végén. A közel-keleti olajtermelő országok egyre-másra érdeklődnek a már csaknem elfeledett találmány iránt, és tudja, mennyire örülne – ha ezt megérte volna – az öreg. Igazából, én kétkedéssel fogadom László reménykedését. Ha idáig nem sikerült csúcsra járatni, most mire kellene egy fél évszázada szerkesztett gépezet? Akkor, amikor már 3D-rendszerű esztergák formázzák a legkeményebb acélt.

Gombó László ekkor beavat az olajfúrás rejtelmeibe. Az olajfúráshoz ugyanis több száz vagy több ezer méteres fúrószárak kellenek, amelyek természetesen jó néhány részből állnak. Valamennyit össze kell kötni, de nem úgy, mint ahogyan a laikusok gondolnák. Akik már láttak egyszerű kútfúrást, tanúsíthatják, minél több az áttételes kötés, annál nagyobb a fúrószár kilengése. Nem egyszerű olyan kapcsokat készíteni, amelyeknél a kötések ezredmilliméteres pontosságúak. A szárak közötti kapcsokat úgy kellene illeszteni, hogy gyakorlatilag semmi kilengés ne lehessen. Ehhez legalább ezerméteres fúrószárakat kellene gyártani, ami technikailag kivitelezhetetlen. Ám most jön Gellért Károly csaknem elfeledett találmánya, amivel megfelelő pontosságú, stabil passzentkötéseket lehet szerkeszteni, és így forradalmasíthatja a sokszögeszterga az olajfúrótornyok technikáját.

Gombó László régi barátom, illő adnom a szavára. Bár én nem nagyon hiszek a csodákban, de most mégis megpróbálok, legalább annyira, mint amennyire ő teszi: hogy megérhessük egy igazi miskolci találmány 21. századi világsikerét.

– Szántó István –