A foci és a politika

Akt.:
A foci és a politika
© Fotó: Jamie McDonald - FIFA/FIFA via Getty Images
A sportot – most a focit is – azért kedvelem, mert a versenypályán (focipályán) nem mindig a valósnak vélt erőviszonyok érvényesülnek. Emlékezhetünk még a mondásra, hogy „a focit huszonkét ember játssza, és mindig a németek győznek.” Szaniszló Bálint írása.

Aztán persze ez egy ideig így volt, meg a legutóbbi vébén is, de azért szerencsére a pályán még lehetnek meglepetések, és olyan országok válogatottjai is érhetnek el eredményt, amelyeket nemhogy a végső esélyesek közé nem sorolnak, de azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán érdemes volt-e kijutniuk a világversenyre, esetünkben a labdarúgó-Európa-bajnokságra.

Az előbb említett kategóriába soroltak be bennünket is egészen kedd este olyan 8 óráig. És ez a besorolás tükrözte kicsit a labdarúgásunk múltbeli bukdácsoló helyzetét, de azért az ország kontinensen betöltött státuszát is. Korlátozott lehetőségekkel, behatárolt viszonyokkal rendelkezünk. Aztán a pályán megtörtént a csoda, átléptünk árnyékunkon, felülreprezentálódtunk, végre volt egy olyan dolog, amelynek politikai hovatartozás nélkül mindenki örül. Az igazi csoda az lenne, ha ez a helyzet átmehetne a mindennapokba és a politikába is.

Szaniszló Bálint








hirdetés