Az eddigi legjobb eredmény

A török válogatott a

csoportmérkőzések során

előbb 30-29-re kikapott

Bosznia-Hercegovinától, majd három

győzelem következett: a házigazda

olaszokat 28-24-re, Tunéziát 32-28-ra

majd Görögországot 30-23-ra

verték meg. Az elődöntőben

Szerbia következett számukra akiktől

kétszeri hosszabbítás után

43-41-re kaptak ki (a szerb csapatban

pályára lépett a magyar

kézilabda barátok számára

több ismerős név, mint

például Nenadic, Marjanac,

Vilovski és Sesum). A

bronzmérkőzésen aztán

Tunézia visszavágott

Juhász István

együttesének (28-24), akik így a

negyedik helyen zártak.

– Amikor átvettem a török

férfi válogatottat már ismert volt

az Európa-bajnoki selejtezőcsoportok

sorsolása, ellenfelünk

Lengyelország, Svédország,

Románia és Montenegro lett  –

emlékezett Juhász

István. – A

szövetségünk elnöke

megkérdezte, hogy mi a realitás,

én pedig őszintén megmondtam, hogy

ezek a csapatok jelenleg még nagy falatok

nekünk. Abban maradtunk akkor, kilenc

hónappal ezelőtt, hogy a Mediterrán

Játékokra igyekszünk

„élesíteni” magunkat, hogy

Olaszországban már bizonyítsunk.

Már az Eb-selejtezők alatt is sikerült

néhány figyelemre méltó

eredményt elérnünk, látszott,

fejlődik a csapat, hogy jó úton

járunk.

És a nemrégiben véget ért

pescarai viadalon története legjobb

eredményét produkálta a

török férfi

válogatott.

– Eddig a tizedik hely volt a legjobbunk, a

negyedik pozíció így

mindenképpen értékes –

folytatta Juhász István.

–  Az sem mellékes, hogy az olaszok

elleni sikerrel egy három éves

„tétmérkőzésés”

nyeretlenségi szériát tört

meg a válogatott, ami óriási

lökést adott a játékosoknak a

folytatásban. A sokszoros világbajnoki

résztvevő Tunéziát és

a nagy rivális görögöket

viszonylag simán tudtuk verni, majd jött a

szerbek elleni hatalmas meccs. Végig partiban

voltunk az igen jó erőket

felvonultató ellenfelünkkel szemben, akik

csak nagy nehézségek árán,

hosszabbítás után tudtak

legyőzni minket. Sajnos ezen a

találkozón három

kulcsjátékosom – két

irányító, és a

kezdőkapus – is megsérült,

így a másnapi bronzmeccsen fáradt

és „megtizedelt” csapatunk nem tudta

megfogni Tunéziát, így a

negyedikek lettünk. S, hogy ez jó

eredménynek számít-e

Törökországan? A

visszajelzések alapján

feltétlenül, a szövetség

elnöke szinte először gratulált,

és a szurkolók is ünnepeltek minket.

Mivel számos televíziós csatorna

is közvetítette a meccseket,

belekerültünk a

kézilabdás köztudatba,

és nem csak

Törökországban.

A szakember arra a felvetésre, hogy a

török válogatottból hány

játékost tudna reálisan

elképzelni a magyar NB I-ben a

következőket mondta:

– A jobbátlövőnk,

Ramazan Done igen tehetséges,

bármelyik európai élcsapatban

megállná a helyét, már a

játékok után

érdeklődtek is utána. Rajta

kívül még három

játékosunk szerintem megfelelne a most

4-8. helyen végzett csapatok

bármelyikében.