Babos Ricsi, az "Ungarische Star"

Prügy - A Prügyi duó Ricsije ezúttal németországi kalandjáról számolt be: zenélés helyett farmon dolgozott.Ugyancsak meglepődtem, amikor Babos Ricsitől (persze Richárd, de Ricsiként ismerte meg az ország a Csillag születik tehetségkutatóból) Németországból írt nekem. Úgy tudtam, még a Tokaji Mezőgazdasági Szakképző Iskola padját koptatja, s ha van egy kis ideje, gyakorolgat a szintetizátorán, hétvégente pedig fel-fellép az időközben trióvá „duzzadt" hajdani Prügyi duóval.A levélben azonban ott volt a magyarázat: mint utolsó éves, pályakezdés előtt álló diákjait, az iskola kettejüket javasolta egy németországi gyakorlati helyre, amelyet a putnoki Serényi tanára, Marinov Miklós szervezett. Ő volt az, aki a két srácot, Ricsit és Gyöngyi Balázst saját autójával el is vitte Mühlengeezbe. A 2 hónapos élményről Ricsi már itthon számolt be: hazajöttek, gyakorlatilag a vizsgák miatt.

Majdnem hazagyalogolt

– Az út fárasztó volt, 15-16 óra egyhuzamban. Az első napot nem kívánom senkinek, idegenben család nélkül. Egyszerre volt félelmetes és mesébe illő: egy végtelen határ közepében kaptunk egy kétszintes házat, tíz szobával, berendezve, mindennel felszerelve, s abban csak mi ketten laktunk. Kihez fordulunk, ha valami baj van?! A második napon úgy bepánikoltam, hogy ha lehetett volna, gyalog hazaindulok. Aztán a barátom biztatására (jóllehet ő ugyanolyan könnyű lelkű, mint én), s hogy jól tudtam: csak a zenélésből nem lehet megélni, így pedig lesz egy kis megélhetőségem, mégis maradtam – meséli Ricsi. – A főnök, Thomas, egy nagyon magas ember, rettenetesen megszeretett bennünket. Megmutatott nekünk mindent, hogy átlássuk, hol is vagyunk, hol fogunk dolgozni. Végigvezetett a saját házán is. Az egyik szobában éppen zongorázott a hatéves forma kislánya. Pfú, az leírhatatlan érzés volt számomra! Thomasnak feltűnt, s megkérdezte: „Talán te is tudsz játszani rajta?" Biztatott, hogy mutassam be a tudományomat. Először csak egy ujjal nyomogattam le pár billentyűt, mint aki éppen csak látott már ilyen hangszert. Aztán nekiláttam játszani, énekeltem is hozzá, mire Thomas elsírta magát. A barátom pedig az interneten megmutatta a rólam készült felvételeket, mire a főnöknek leesett az álla. Utána már a kislányát is én tanítottam zongorázni. Thomas a munkatársainknak is elújságolta, hogy én Magyarországon milyen ismertségre tettem szert, utána már csak úgy szólítottak, hogy „Ungarische Star".

A teljes cikk az Észak-Magyarország szerdai számában olvasható.

ÉM-SZK