Templom Isten dicsőségére

Családommal 1985-ben költöztünk Tapolcára. Istenhívő református családból származom, gyermekkorom óta úgy neveltek, hogy vasárnap templomba kell járni, mert azt a napot Istennek kell szentelni – mondja el Simon István. – Amikor Tapolcára költöztünk, egy kis imaházban tartották az istentiszteleteket; amikor az elsőn megjelentem, vegyes érzelmek voltak bennem. Akkor elhatároztam, hogy addig én nem halhatok meg, amíg Tapolcán istenházához méltó templom nem lesz – idézi fel.

Hamarosan a gyülekezet gondnoka lett. Akkor kaptak telket a katolikusok az Avas-déli lakótelepen templom­építésre a városi tanácstól. Majd jött a rendszerváltás. Ő is beadta a kérelmet az akkor már polgármesteri hivatalba, telekigénylésre. Meg is kapták 1994-ben a telket. Elindult a tervezés, és 2000-ben elindulhatott az építkezés is. Felvette a kapcsolatot intézményekkel, vállalkozókkal, gyülekezetekkel, hogy adományaikkal segítsék a templom építését. Ahogy érkeztek az adományok, úgy haladt előre az építkezés. Úgy, hogy 2005-ben már ott tarthatták az első istentiszteletet. A templom ünnepélyes átadása 2016-ban történt meg.

– Templomunk nemcsak a hitélet gyakorlását szolgálja, hanem kulturális céllal is épült – ismerteti a gondnok. Tapolcán idáig nem volt olyan épület, ahol komolyzenei hangversenyeket lehetett tartani, ami most megvalósulhat.

Minden évben tartanak orgonahangversenyeket, neves előadók fellépésével. Az elektromos orgona egy holland család adománya. A templomi padokat Németországból kapták. A toronyban két harang hívogat az istentiszteletre.

– Idősebb nénik megállítanak az utcán, hogy de jó, hogy téged idevezetett az Isten Tapolcára, mert amíg ide nem jöttél, nem lehetett harangszót hallani. Amíg az egész építkezés irányítását végeztem, magamra vállaltam ennek anyagi terheit, benzin-, telefon- és egyéb költségeket Istennek való szolgálatként – meséli.

Szolgálat

– 1944-ben, a második világháború idején születtem. Apám a háborúban szolgált. Anyámmal a pincében tartózkodtunk, ahol nem volt megfelelő élelem, és anyámnak elapadt a teje. Már lemondtak rólam, hogy nem maradok életben, amikor Isten segítsége megérkezett. Egy másik asszonynak pár nappal utánam született gyermeke, aki szoptatott, és így maradtam életben. Istennek terve volt velem, hogy majd eljön az idő, amikor majd neki szolgálhatok, és szolgálatommal felépítem a templomát, amely az ő dicsőítésére fog szolgálni. Mindezekért legyen Istennek hála, legyen övé a dicsőség – fejti ki Simon István.

Hétköznapi hősöket keresünk

Az igazi hősök köztünk élnek. Olvasóinkkal közösen szeretnénk ezt bizonyítani is, ezért keressük azokat a megyénkbelieket, akik a saját területükön olyat alkottak, amely mások érdekeit tartja szem előtt. Olyanokat, akik arra tették fel életüket, hogy segítsék embertársaikat. Négy kategóriát hirdetünk: pedagógus, egészségügyi dolgozó, önkéntes és az egyéb kategória. Várjuk az önök jelöltjeit, több arra érdemes személyt is jelölhetnek – a határidőt július 31-ig meghosszabbítottuk – e-mailben ([email protected]), levélben (3501 Miskolc, postafiók 178.) vagy Facebook-oldalunkon üzenetben. Kérjük, indokolják döntésüket, s tárgyként tüntessék fel: Hétköznapi hősök.