Japánban kezdte, Bánkúton tanult, Svájcban ünnepelt Kékesi Márton

Kékesi Márton a levegőben
Kékesi Márton a levegőben - © Fotó: Magánarchívum
Miskolc – Kékesi Márton nevétől hangos a honi sísport: a 21 éves sportoló nagyot dobott a vb-n.

Az alpesi világbajnokságnak a svájci St. Moritz adott otthont. A versenyzőt ezekkel a szavakkal méltatták a szakemberek: „Kékesi szombati teljesítménye sporttörténelmi tett volt, ugyanis amióta a két technikai számban a sok nevező miatt bevezették a kvalifikációt, egyetlen magyarnak sem sikerült onnan a főversenybe jutnia.” Összesített mérlege is figyelemre méltó: a küldöttségünk legeredményesebb tagja volt: szuper-óriásműlesiklásban ugyan kecsegtető pozícióban kiesett, de lesiklásban 52., kombinációban pedig 43. lett.

A Távol-Keleten

– Ez volt a negyedik felnőtt-­világbajnokságom – kezdte a Mályiban élő Kékesi Márton, a budapesti Fullsport SE tagja, a Testnevelési Egyetem hallgatója, majd így folytatta: – Korábban megadatott nekem egy ifjúsági téli olimpia és négy ifjúsági világbajnokság is.

Arra a kérdésre, hogy miként lehet a bánkúti „néplavórból” a műfaj krémje közé emelkedni és ez nem természetellenes-e, a sportoló így felelt:

– Mindössze hároméves voltam, amikor Japánban síléc került a lábamra. Édesapám (prof. dr. Kékesi Tamás, a Miskolci Egyetem tudományos és nemzetközi rektorhelyettese – a szerk.) kutatói ösztöndíjat kapott a Tokiótól száz kilométerre lévő intézményben, és azt a várost hegyek vették körül. Mi pedig rendszeresen jártunk síelni, és már ott felfigyeltek rám. Három évig éltünk ott, én pedig óvodába jártam meg csúszkáltam. Pici gyerekként a japán nyelvet is megértettem, most viszont már alig tudok egy-két szót… Aztán Miskolc és Bánkút került életem középpontjába. A Bükkben rengeteget edzettem, az ottani rossz körülményeket az osztrákok el sem tudták képzelni. A hóból gyakran kilátszott a föld, és nekem ehhez kellett alkalmazkodnom. Ma már tudom, hogy a karrieremet, az előmenetelemet segítették a mostoha állapotok, amelyekkel nem foglalkoztam. Kiderült, hogy van tehetségem a sízéshez, apukám pedig, akinek szeme előtt az állandó fejlődésem lebegett, mindent megtett azért, hogy nekem egyre jobban menjen a sportolás. Ha kellett, dicsért, ha kellett, kritizált, és a technikám javítása érdekében a hagyományos és a legmodernebb eszközöket is bevetette. A természetellenességről pedig annyit, hogy a szélsőséges dolgok miatt hajdanán saját síliftünk volt: ezt a kezdetleges szerkezetet rotációs kapából alakítottuk ki. Volt hozzá kétszáz méteres kötelünk, ugyanennyi volt a szlalompálya hossza Bánkúton…

Hálás az intézményeknek

Kékesi Márton évekkel ezelőtt a Diósgyőri Gimnáziumba került, és manapság rendkívül hálás volt középiskolájának:

– A gimiben sokan és sokat segítettek nekem. Ellenkező esetben most nem beszélhetnék síkarrierről. Péter Barnabás igazgatóval az élen úgy álltak hozzám, hogy az „ügyem” nekem és nekik is kedvező legyen. Az első perctől kezdve az utolsóig olyan támogatást kaptam a suliban, hogy ezt meghatottság nélkül nem is tudom visszaidézni. A Diósgyőri Gimnáziumban nagyon magas szintű kultúrát kaptam, most az egyetemen ebből profitálok. Bátran kijelenthetem, hogy a volt középiskolám a legmagasabb szinten támogatja a testkultúrát a megyeszékhelyen, ennek jegyében a mai napig tartom a kapcsolatot az ott dolgozókkal és egykori tanáraimmal. Ami pedig a Testnevelési Egyetemet illeti: nehéz összeegyeztetni a síelést és a tanulást. Egyéni tanulmányi rendem van, vizsgakövetelményeimnek pedig ütemezetten teszek eleget. Olyanokat tanulok, amiket a síelésben is hasznosítok, ezért választottam a közismert nevén TF-nek nevezett intézményt. Büszke vagyok arra, hogy odajárok, ott építhetem magamat és a karrieremet.

A téli olimpiáról

A megyénkhez ezer szállal kötődő Kékesi Márton hajszállal maradt le a Szocsiban tartott téli olimpiáról, de a XXIII. játékokat most igencsak kinézte magának.

– Természetesen szeretnék kijutni a dél-koreai Pjongcsangba – folytatta a kiváló alpesi síelő. – A naptáramba már beírtam a 2018. február 9. és február 25. közötti időszakot, az ázsiai ötkarikás eseményt. Sokan kérdezik tőlem, hogy jók-e az esélyeim. Nos, abszolút esély természetesen nincs, de nyugodt vagyok. Mert jól megyek és a kvalifikációs pontokkal kijuthatok a játékokra. Magyarország két kvótát kap, nekem pedig a világranglistán kell a lehető legmagasabbra kapaszkodnom. Ezen a bizonyos listán most is több ezren vagyunk, szóval ingyen a sísportban sem adnak semmit. A téli időszakban állandóan utazom, külföld külföld hátán, csak azért, mert mi, magyarok hátrányos helyzetben vagyunk. A nyáron a gleccserekre vagy a déli féltekére megyek, Svájc, Chile, Argentína… Ezek a „kirándulások” iszonyatosan drágák, horror összegekbe, több millióba kerülnek, még szerencse, hogy van szponzorom, saját símárkám, ez a közelmúltban elhunyt Kovács Barnabás nevéhez fűződik. … és mikor vagyok otthon, Mályiban? Télen erre alig van alkalmam.

– Kolodzey Tamás –


Következnek

Kékesi Mártonra nagy feladatok várnak. A napokban először a Világ Kupa slalomversenyén áll rajthoz Szlovéniában, ahol az a célja, hogy kvalifikálja magát a második futamra. Ezt követően, március 1–2-án az Ausztriában sorra kerülő országos bajnokságon szerepel majd.


Támogatás

Kékesi Mártonra nagy feladatok várnak. A napokban először a Világ Kupa slalomversenyén áll rajthoz Szlovéniában, ahol az a célja, hogy kvalifikálja magát a második futamra. Ezt követően, március 1–2-án az Ausztriában sorra kerülő országos bajnokságon szerepel majd.

A 2018-as pjongcsangi téli olimpiára készülő magyar sportolók összesen 63 millió forint ösztöndíjat kapnak, közölte a Magyar Olimpiai Bizottság. Tizenkilenc sportoló – köztük Kékesi Márton – részesül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által biztosított 210 ezer dolláros támogatásból, amelyre sikeresen pályázott a MOB.








hirdet�s