Kolár Krisztina: „Itthon vagyok Hegyalján”

Akt.:
Kolár Krisztina
Kolár Krisztina - © Fotó: Magánarchívum
Bodrogkeresztúr – Kolár Krisztina az egyik létrehozója a Keresztúri esték programsorozatnak.

A bodrogkeresztúri Henye borbár március végétől péntek esténként a tokaj-hegyaljai kultúra egyik fellegvára, hiszen a borbárban megtartott Keresztúri esték egyre népesebb közönséget vonz. A kulturális előadás-sorozat egyik életre keltője Kolár Krisztina, a Keresztúri esték programigazgatója.

Figyelünk egymásra, szakítunk időt a kapcsolatok ápolására.” – Kolár Krisztina

Közel Kassához

– Tavaly végeztem a Budapesti Metropolitan Egyetemen borturizmus szakon, és úgy éreztem, hasznosítani is szeretném a másoddiplomámat, ezért Tokaj-Hegyalján kerestem munkát, hogy közel legyek a hazámhoz, Kassához – mondja Kolár Krisztina. – Először Tokajban dolgoztam a Kulturális és Konferencia Központban, majd áttettem a székhelyem Bodrogkereszt­úrba. A kultúrával nem kellett megkeresnem a kapcsolatot.

Kassán születtem, ott is nőttem fel egy olyan közegben, ahol a kultúra napi szinten körülvett. Amikor apu a Csemadokban volt, akkor a húgommal ott voltunk állandóan körülötte, amikor a színházban, akkor pedig állandóan ott lógtunk (Krisztina édesapja, Kolár Péter 1980 és 1990 között a Csemadok Kassa-vidéki, illetve Kassa-városi titkára volt. 1990-től 2011-ig, egy négyéves időszakot leszámítva, vezette a kassai Thália Színházat. 1993-ban részt vett a Duna Televízió létrehozásában. 1997 és 2000 között a Csemadok elnöke volt). 18 éves koromig jóformán alig találkoztam szlovákokkal.

Végig magyar iskolákba jártam, de a kétnyelvűség jelen volt az életemben. Amikor érettségiztem szlovákból, a tanárnő azzal a feltétellel adta meg nekem az egyest – Szlovákiában a mai napig az egyes a legjobb osztályzat –, hogy meg kellett ígérnem, nem fogok a szlovák nyelvből megélni. Ezt nem sikerült megtartanom, mert a mai napig jószerint abból élek. Dolgoztam Budapesten egy szlovák–cseh utazási irodában, igazából ott tanultam meg szlovákul. Több munkahelyemen a felvételnél az döntött mellettem, hogy tudok szlovákul. Ha még lengyelül is megtanulnék, az már egy aranybánya lenne. Gondolkodom is rajta.

Fővárosból Hegyaljára

Krisztinának már nem hiányzik nagyon a fővárosi nyüzsgés.

– Az egyik munkahelyem a Hungária körúton volt. Ha kinéztem az ablakon, házakat, autókat és villamosokat láttam. Ha most kinézek a bodrogkeresztúri domboldalról, akkor csodálatos tájat látok. Budapesten él kétmillió ember, mégis nehéz tartalmas kapcsolatokat kialakítani. Itt Hegyalján sokkal kevesebb emberrel találkozom, mégis sokkal tartalmasabbak a kapcsolataim. Tudunk, akarunk figyelni egymásra, szakítunk időt a kapcsolatok ápolására.

Amikor megvettük a házat Bodrogkeresztúrban, akkor a helybeliek rögtön elláttak minden információval, amit a ház előéletéről tudnom kellett. Egyedül a tömegközlekedés szervezettsége hiányzik. Hiába kicsik a távolságok, ha valakinek nincs autója, nehézkesen tud mozogni. A fiam még Bodrogkeresztúrba jár általános iskolába, de a nagylányom esetében – aki Tokajba jár be nap mint nap – már érzem ennek a hátrányait. Ennek ellenére, ha néha a fővárosba visz az utam, már két nap után vágyom ide vissza, hogy locsolhassam a kertben a paradicsomaimat, a kapromat, és végezhessem a munkámat, ami számomra egy álommunka.

– ÉM-BG –

 



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdet�s