„Isten szeretetének az ünnepe”

Szabó Sándor
Szabó Sándor - © Fotó: ÉM
Miskolc – December 25-ét Krisztus születésének öröm­ünnepévé tették.

„Karácsony a keresztyénség legkésőbbi ünnepe” – mondja Szabó Sándor, a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség lelkésze. – A niceai zsinat 325-ben alkotta meg és rendelte el annak megünneplését. Ezzel a téli napforduló pogány kultuszát szüntették meg az atyák és december 25-ét Krisztus születésének örömünnepévé tették. Mert az igazi fényt valójában Krisztus születése hozta a világba és nem a legyőzhetetlennek hitt Napisten, Sol Invictus pogány kultusza. Így lett Krisztus testet öltésének és királyi uralma kezdetének ünnepe a karácsony a Földön. A reformáció, melynek kontextusában szólunk a karácsonyról, bibliai alapon formálta át hitünk és életünk egész lényegét.

Az első karácsonyfa

– A hagyomány szerint maga Luther állította az első karácsonyfát, amikor egy havas fenyőfát vitt be családja otthonába és azon ő gyújtotta meg az első szál gyertyát is. Apró ajándékokkal is kedveskedtek egymásnak. A keresztyén gyakorlat szerint, így a protestánsoknál is, a karácsony a legcsaládiasabb ünnep.

Karácsony Szenteste a gyülekezetekben gyermekek és fiatalok adják elő a karácsony történetét. Karácsony első napján a család együtt megy az Isten házába: Ady szavaival: „A templomba hosszú sorban indulnak el ifjak, vének, hogy hálát adjanak a magasság Istenének.” Az ünnepi istentiszteleten karácsonyi énekek elhangzása után a lelkipásztor felolvassa az evangéliumot és hirdeti: Isten mily nagyra becsüli az ember életét, hogy egyszülött Fiát adta szabadítására.

Van értelme tehát az ember életének, és ezt Krisztusban találhatja meg. Az igehirdetés elhangzása után a templomi istentisztelet a közös úrvacsorázásban éri el csúcspontját, ahol a hívek Krisztussal és egymással való közösségüket gyakorolják. Az ünnepben mindig benne van Krisztus érettünk való golgotai keresztáldozata is – mondja Szabó Sándor.

– ÉM –








hirdetés










hirdet�s