Isten országa jelenik meg közöttünk a dicsőítésben

Bernadett nővér a közösségben tanult meg gitározni
Bernadett nővér a közösségben tanult meg gitározni - © Fotó: ÉM
Miskolc – A nővérek saját otthonukat nyitották meg különböző felekezetű hívők előtt.

Két-három heti rendszerességgel felekezetközi gitáros dicsőítő alkalmat és szentségimádást tartanak a Szent Ferenc Kisnővérei miskolci rendházukban. A közösségi esték számára kialakított melléképület, rendszerint zsúfolásig megtelik szombatonként.

Személyes élményeiről egy résztvevő így vallott: – Bőcsről nem olyan egyszerű eljutnom ide, de mégis vágyódtam Isten jelenlétébe. Nekem a dicsőítés olyan, mintha a Mennyország előízét érezném meg, ugyanúgy, ahogy pünkösdkor kiáradt a Szentlélek és eltöltötte az apostolokat és lelkesítően hatott rájuk. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, milyen érzés, amikor a Lélek vezetésével saját gondolatai mások szájából hangzanak el, mert ez fantasztikus érzés – osztotta meg Kozmáné Rozgonyi Margit.

Karizmájuk a dicsőítés

A kezdeményezés indíttatásáról pedig Bernadett nővér énekvezetőt kérdeztük.

– Mivel karizmatikus közösség vagyunk, fontos számunkra, hogy dicsőítsük Istent. Ez a mindennapi imáinkban is megjelenik és az esti dicséretekben. Ebben a zenén kívül benne lehet az éneklés, a hangos imádság vagy a nyelveken szólás, ami szintén egy nagyon bensőséges imaforma. Azt valljuk, hogy minden ember arra kap meghívást, hogy Isten dicsérje, ami majd az örökkévalóságban folytatódik. A miskolci rendházunk az Imádság Házává vált, ahol különösképpen szeretnénk erre ráhangolódni és ebbe másokat is behívni a városból és a környező falvakból, mert az egységben hatalmas erő van – mutatta be.

Megnyílnak Isten felé

Engedelmességi fogadalmát gyakorolta a nővér, amikor igent mondott a zenei szolgálatra.

– Itt a közösségben tanultam meg gitározni nyolc évvel ezelőtt, és az elöljáró kérésére örömmel, szabadon és szeretettel vállaltam ezt a feladatot, mert kaptam hozzá tehetséget. A dicsőítés számomra a legmélyebb olyan imádság, amiben a Teremtő jelenlétébe tudok helyezkedni az adott pillanatban. Amikor megszűnik körülöttem tér és idő, nem foglalkoztat a múlt terhe és a jövő kétsége. Ez mindig nagyon felszabadító és megtisztító erejű. A dicsőítés és az egyszerű éneklés között az a különbség, hogy az előbbiben nem a saját növekedésemre és jókedvemre törekszem, hanem kinyílok mások és Isten felé. A Teremtő titkaira figyelek, ami azért is gyógyító, mert az igazán lényegessel tudok foglalkozni, és többé nem én vagyok a középpontban – osztotta meg Bernadett nővér.

A szeretet nevében

Bár az alkalmak az Oltáriszentségben megnyilvánuló Krisztus imádata köré épülnek, nyitottak a nem katolikus felekezetűek felé is.

– Mi Istenéi vagyunk és szeretnénk, hogy mindenki megismerhesse Őt, ezért nem zárkózhatunk be. Jézus is vállalta a sebezhetőséget azáltal, hogy megosztotta magát a tanítványaival. A nyitottság mindig rizikó, de a szeretet nevében ezt vállalni kell. Ahány ember, annyiféle istenképet hordoz magában, de mi keresztények ugyanabban az Istenben hiszünk.

– Egy Teremtőnk van, aki mindannyiunkat örök életre hívott el. Jézus sem különböző felekezetekben álmodta meg a maga Egyházát. A felekezetköziség azért fontos számunkra, hogy már közöttünk megnyilvánulhasson Isten országa, ahol nem lesz megosztottság.

ÉM-DA