A piros pont azt jelenti, kicsit rossz voltam

Akt.:
Szabó Gyöngyvér, Dóra, Zalán
Szabó Gyöngyvér, Dóra, Zalán - © Fotó: Kozma István
Miskolc – Hétévesek a hármas ikrek. Nagy lelkesedéssel vetették bele magukat az iskolai életbe.

Gyűlnek a piros csillagok és a piros pontok Dóri, Gyöngyvér és Zalán üzenőfüzetébe, és már azt is megtanulták, hogy mit eszik a süni, és hogy van angolul az elefánt.

Iskolások lettek a Diósgyőrben élő hármas ikrek. Bizony nagy változás a családban az is, ha egy gyerek lesz első osztályos, hát még ha egyszerre három. Sőt, az ikrek nagy tesója, a 19 éves Helga egyetemista lett Szegeden. Nehezíti a helyzetet, hogy édesanyjuk, Nagy Éva egyedül neveli gyermekeit.

Mit eszik a süni?

Az ikrek otthonában nagy a zsibongás, érkezésünkkor ugyan megszeppennek egy rövidke percre, de aztán egymás szavába vágva zúdítják ránk az iskolai élet első két hetének élményeit. Végül megegyezünk: csak egyesével. Így nyerhetünk bepillantást a gyerekek iskolában töltött napjaiba.

Dóri az üzenőjét hozza. Van benne egy kis táblázat, „Jó voltál-e?” kérdéssel. A dátum mellett a nap jutalma, piros csillag vagy pont.

A piros pont azt jelenti, kicsit rossz voltam. Dóri

– A piros pont egy kicsit rosszat jelent – súgja Dóri. – Ha nagyon jó voltam, akkor csillag, ha egy kicsit rosszalkodtam, akkor csak pont. Két pontom van. Az egyiket nem tudom, hogy miért kaptam, de a másikat tudom. Azért, mert ebéd közben beszélgettem – vallja be, de vigaszként hozzáteszi –, Zalánnak három pontja van.

Dóri szerint az angolóra a legérdekesebb az iskolában. Főleg azért, mert eddig állatokról tanultak.

– Elifönt! Ugye, Zalán, így kell mondani! – kér segítséget testvérétől. Eszébe jut, hogy az osztályban, azaz az első „á”-ban Gergő mellett ül, ami azért jó, mert óvodás társa volt. De egyébként a tanító néni ültette Gergő mellé. Táskájából előkerül a Mi világunk című munkafüzet. A kislány szakértelemmel magyaráz:

– Itt azokat a rajzokat kellett kiszínezni, ahol a süni él, itt pedig azokat, amit a süni eszik. Ide rajzolni kellett. A tanító néni azt mondta, rajzoljuk le, hol van veszélyben a sün, és mivel tud védekezni – sorolja.

Igaz, a rajzra vár még egy kis színezés, de így is látszik, a süni a városban ballag.

Következik a Számoljunk! című munkafüzet. Dóri a fejét csóválja:

– Hát ezeket a nyilakat elég csúnyán színeztem ki, pedig azt szeretném, ha szép lenne. A pálcikák meg túl sűrűek. Ez meg házi volt! Nem csináltam meg? – döbben rá.

Majd félretéve a gondokat lelkesen magyarázza, hogy a tornaóra is nagyon izgi, mert ott lehet szöcskeugrálást végezni, körbe-körbe futni és közben labdát pattogtatni. Dóri egy-két tornamutatvánnyal igazolja hajlékonyságát. De Zalánnak is bőven van mondanivalója, úgyhogy átveszi a szót. Mert szerinte a tesiórán az akadálypálya a legérdekesebb. És hogy miért?

– Mert magasról le lehet ugrani – rikkantja a kisfiú, aztán eldicsekszik vele, hogy a tanár bácsi kérdezte tőle, nem akar-e sportolni, mert nagyon ügyesnek találta.

– Azt mondtam, hogy nem szeretnék sportolni, bár kézilabdázni azért jó lenne – dilemmázik.

Kérdezzük a csillagnál ­rosszabb pontok történetét.

– Azok azért vannak, mert beszélgettem a barátommal, Botival. Pedig egy lány mellett ülök, csak elfelejtettem a nevét. Rendes lány, de egy hibája van: hogy soha nem hagy békén – panaszolja Zalán.

Elárulja, az angolórákat ő is nagyon szereti, a krokodil nevére jól emlékszik, úgy kell mondani, hogy „krokodájl”.

Zalán szerint a munkafüzetek feladatai könnyűek.

– A legviccesebb az volt, amikor a tanító néni azt kérdezte, a lerajzolt tárgyak közül melyik való az iskolába, mi pedig azt mondtuk, hogy az autó – kacag egy jót. De van más is. Le kellett rajzolniuk a családot.

– Apa, Anya, Helga, Dóra, Gyöngyvér és én – sorolja. – Azért mi vagyunk apával a szélén, mert mi vagyunk ketten a fiúk – teszi hozzá nyomatékkal.

Nem kellett rászólni

Az ikrek közül Gyöngyvér a legcsendesebb, de neki is rengeteg élménye van.

– Az a legjobb az iskolában, hogy elmegyünk a templomba, vonalakat húzunk a füzetbe, és vannak tanító nénik. Nagyon aranyosak, vigyáznak ránk. Piroska nénit és Mónika nénit is szeretem. Az is izgalmas volt, amikor megkaptuk a könyveket. Mert szépek és színesek – sorolja a kislány.

Boldogan mutatja a megoldott feladatokat. A hófehérkés rajzot gondosan kiszínezte, az állatokat összehúzta a táplálékukkal, a ferde vonalak rajzolásakor pedig nagyon ügyesnek kellett lenni. Gyöngy­vérnek csak piros csillagjai vannak.

– Óra alatt nem szabad beszélgetni, figyelni kell, hogy mit mond a tanító néni. Rám egyszer sem kellett rászólni – sorolja.

Hegyi Erika


De kell a szabadság is

Az ikrek édesanyja vegyes érzelmekkel éli meg, hogy a kicsik iskolások lettek.

– Tudom persze, hogy ez a következő lépés, de ugyanakkor azt kérdezem, hogy lehet, hogy már itt tartunk? Reggel 6-kor kelek, a gyerekek fél 7-kor. Egyedül öltöznek és készülnek, mert fél 8 előtt már az iskolában kell lennünk. A Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskolába járnak. Iskolaotthonos formában tanulnak, úgyhogy este már nem tanulunk, kint játszanak, mert szükség van az egész napos fegyelem után egy kis szabadságra – jegyzi meg az édesanya.


Nagy Éva és gyermekei, Zalán, Dóra és Gyöngyvér
Miskolc - A hétéves hármas ikrek jól vannak, nagyon várják az iskolát, és a rajzaikat is megmutatták nekünk. Mesebeli tájon járunk. A sűrű hóesésben behavazott úton sétálunk az erdőszéli házhoz. Előkertjében kis játszótér, de most nem játszik itt senki, hiszen a gyerekek mind a házban várják a ...